Már többször is elgondolkodtam rajta, hogy vajon, van-e az állatoknak lelkük?
Hát a növényeknek.
Beszélgettem emberekkel - barátokkal, ismerősökkel - hallgattam előadásokat,
de a kijelentésekben, kinyilatkoztatásokban nem volt konszenzus: ki igent mondott, ki
nemet, de többen voltak olyanok is, akik kétségbe vonták egyáltalán a lélek mint
olyannak a létezését is. ( Na meg az épelméjűségemet ) Nincs egy axióma, amely határozottan
leszögezi, miszerint igen, vagy nem, és ezzel punktum. És ilyenkor esek én gondba, és
kezdődik a fejtörésem. Nyilván, majd azt az eredményt tekintem a legjobbnak, leghelyesebbnek, amely a legközelebb áll hozzám. Nyilván az én lelkemhez!

Hát akkor talán kezdjük azzal, hogy mi is a lélek?
Kiindulási pontként el kell fogadnunk az emberi szentháromságot. Nevezetesen
a test, lélek, szellem létezését.
Ebből kettő soha és sehol nem képezi vita tárgyát! Nevezetesen a test és a szel-
lem.
A test az a fizikai síkon, a sejtek csiliárdjaiból összeállt valami, ami talán a leg-
bonyolultabb a galaxisunk ezen részén. Magába foglalja az összes fizikailag megmérhe-
tő, beazonosítható sejtek összességét: őssejtek, neuronok, csontsejtek, izomsejtek,
vérsejtek, stb… Rengeteg van belőlük, számszerűleg is meg változatosságban is. Ami
megdöbbentő, hogy micsoda összhangban dolgoznak!
Aztán van a szellem! Ez emberi mivoltunk azon része, amelyről tudjuk, hogy
van, hogy létezik, de nem igazán mérhető, nem azonosítható egyértelműen. Mérni le-
hetséges abból a szempontból, hogy az elektroenkefalográf ( EEG ) kimutatja az agy ak-
tivitását. Vagyis mikor az ember gondolkodik, alkot, cselekszik, akkor a műszer mutat-
ja, hogy az agy mely része aktiválódik, hol zajlik megnövekedett aktivitás. De ennél
sokkal többet még nem tud a tudomány! Tegyük hozzá - talán, hogy hála az Istennek!
A szellemet tekinthetjük fizikai testünk alapvető programjának, és a gondolata-
ink, tudásanyagunk összességének. Programnak értem azt, hogy a fizikai testünk tud:
mozogni, lélegezni, látni, cselekedni, inni, aludni, stb…
A testet és szellemet a következő plasztikus, mondhatni kézzelfogható példával
tudnám szemléltetni: van egy számítógépünk. A fizikai test az maga a gép: a doboz, a
benne található alaplap, a merevlemez, a processzor, a hűtő ventilátor, a memóriaegy-
ségek, a billentyűzet, az egér, a képernyő, stb… Ha valamit kihagytam az nem gond,
mert nem a számítógép alkatrészeinek a pontos felsorolása a cél.
A szellem ebben a felállásban a számítógépen található programok összessége:
tehát elsősorban maga az operációs rendszer: a windows, vagy linux, vagy unix, hogy a
legismertebbeket hozzam fel példának, vagy valami egyéb, mondjuk Android. Azonkí-
vül ott van a rengeteg egyéb program, amelyekkel dolgozunk: az irodai programok -
amivel írunk és számolunk, a grafikai programok - amivel feldogozzuk a képeket, a ví-
rusirtók - amely többnyire megvédik a számítógépet a behatolóktól, a böngészők - ezek
a programok, amelyekkel látjuk a világhálót, barangolni tudunk a neten, stb… Itt sem
célom felsorolni az összes létező meg nem létező programot. Csak a hasonlat kedvéért
írtam le ezt a néhány fajta programot, amelyek tényleg hasonlítanak az életünket ve-
zérlő „programokhoz“. Az operációs rendszer jelképezi a vegetatív idegrendszerünk,
meg egyáltalán mindazt, amivel megérkezünk erre a fizikai síkra. Hiszen úgy szüle-
tünk, hogy tudunk lélegezni, sírni, enni (szopni), inni, megmozdítani kezünk, lábunk,
fejünk, érzékelni világosságot, hideget-meleget, érintést és hangokat - vagyis működik
az 5 érzékszervünk. És ennyi.
A többi program (amelyek az elsajátított, megtanult ismeretanyagot jelenti) tehát ezek feltele-
pítése az idők folyamán történik: megtanulunk látni (tudtad, hogy ezt is meg kell tanulni?),
mászni, járni, beszélni, énekelni, rajzolni, megismerjük a környezetünket, majd ké-
sőbb is még rengeteg mindent, jóformán addig, amíg ezen a fizikai síkon létezünk. Az-
tán idővel, a merevlemezen kezdenek megjelenni a hibás szektorok - akárcsak az agy-
ban - információk kezdenek törlődni, elvesztődni, a programok egyre nehezebben fog-
nak indulni, működni.
Na igen. Eddig megvan a test és a szellem. Megvan a számítógépünk a feltelepí-
tett programokkal.
Kérdezed, hogy akkor még mi hiányzik?
Hát mi kell hogy működjön a számítógép? Mi az ami nélkül meg se mukkan?!?
Hát a bizsera! Vagyis áram - illetve élet! Mert anélkül a számítógép csak egy da-
rab fém és műanyag kupac! Akárcsak a test, amely egy kupac csont, gondosan és ízlése-
sen beburkolva hússal, bőrrel, imitt amott szőrrel, kibélelve vérrel és idegekkel, na
meg még sok egyébbel. Azt szoktam mondani, hogy a számítógép az, amibe bele lehet
rúgni!
A gondolatokat pedig szintén nem lehet megmérni jóformán semmivel, akár-
csak a programokat. Egyiknek sincs sem súlya, sem hossza, sem színe, sem szaga. Va-
gyis semmi, ami az 5 érzékszervvel direkt módon észlelhető lenne. Vannak és kész! Ha
nincsenek, akkor nem működik a test, illetve a számítógép. Tehát a programok azok,
ami miatt belerúgunk a számítógépbe - mikor felbosszantanak, mert nem úgy mennek,
ahogy elvárnánk.
Na most térjünk vissza a bizserára / életre!
Gondold meg, ha ez nem létezne, nem lenne ami működtesse a gépet / testet!
Képzeld el - illetve gondolkozz el azon, hogy mi a különbség egy levágott disznó-
comb és egy élő disznó combja között? Ezelőtt 10 perccel még a comb az élő disznó ré-
sze volt! Nemde? Akkor mi hiányzik belőle, ami a disznóban még megvan? Csak a vér?
Ha a műtéteknél használatos műszerekkel biztosítjuk továbbra is a vérkeringést, attól
már élővé válik? És ezzel máris eljutottunk az élet misztikumához - de most nem ennek
a kitárgyalása a cél!
Tehát a lelket el kell fogadnunk mint olyant, ami biztosítja az összeköttetést a
test és a szellem között. Ami nélkül e két előbbi csak nem működő (mármint a test), illetve
nem létező (a szellem) valamik.
És van még valami ami a lélek részét képezi: nevezetesen: az érzelmek.
Ha a plasztikus számítógépes példánknál maradunk, akkor ezt leginkább az
áram frekvenciájához hasonlítanám. Ha rendben van az áram feszültsége és frekvenciá-
ja, a gép rendben működik. Ha valamelyik eltérést fog mutatni a standardtól (220 V, 50
Hz), akkor előbb-utóbb a géppel gondok lesznek, meghibásodik.
Vagyis a lélek az, ami az élettelent élővé teszi, és átitatja az isteni esszenciával.
Az érzelmek azok, amelyek irányítják, vagy legalábbis nagyban befolyásolják
életünk folyamán úgy a szellemünket, mint a fizikai testünket is. Légy mindig kiegyen-
súlyozott (220 V, 50 Hz), és nagyon sokáig jól fog működni minden szerved - vagyis egész-
séges leszel! ***
Ha már definiáltuk az emberi „szentháromság“ létét, és elfogadjuk mint létezőt,
akkor elgondolkodhatunk a következő lépésen: van-e lelkük az állatoknak?
Hát miért ne lenne?! Hiszen ők is élőlények!
Egyébként is a lélek - a sokoldalú magyar nyelvben - a lélegzésből ered. Márpe-
dig minden állat, sőt növény is, lélegzik! Valaki mikor hal meg? Mikor utolsót lélegzik!
Vagyis távozik a lélek!!!
Ha a számítógépes hasonlatnál maradunk, és a lelket az árammal társítjuk, ak-
kor bátran és biztosan kijelenthetjük, hogy igenis, az állatoknak is van lelkük!!
Továbbvíve a gondolat folyamot: az állatoknak éppen úgy, mint az embereknek,
megvan a saját szentháromságuk: (fizikai)test, lélek, szellem.
Gondolom, a fizikai test meglétében nem találok ellentmondásra.
A szellemről: kiindulva az állatok agyának méreteiből, illetve az agy barázdáltsá-
gából, nyilvánvalóvá válik, hogy ez képtelen akkora méretű ismeretanyag befogadásá-
ra, amilyennel az ember rendelkezik. Számítógépes analógiánál maradva: az ember
szelleme - számítógép nyelven: egy windows 10-es, az állat szelleme pedig egy mobilte-
lefonokba való Android, amelyre értelemszerűen nem lehet annyira komplex progra-
mokat felinstallálni, mint a windows-okra. Ezért az állatok úgymond „butábbak“, illet-
ve teljesen másféle ismeretanyaggal rendelkeznek. Másféle programok vannak felins-
tallálva. Csak hasonlítsuk össze a Windows 10-essel rendelkező laptopunkon található
programokat, az Androidos telefonunkon található hasonló programokkal! Ugye men-
nyire le vannak butítva? Mennyi mindent nem tudnak megcsinálni, amit a laptop játsz-
va elvégez…
Viszont azáltal, hogy sokkal egyszerűbb a szellemük (a programok), valószínű hogy
sokkal kisebb egóval rendelkeznek - ha van is nekik ilyesmi egyáltalán- ezért aztán álta-
lában többnyire alfa szinten vannak - ez felel meg a számítógépes analógiában a 220 V-
nak, és 50 Hz-nek. Csak figyelj meg egy kutyát!
Milyen békésen tud heverészni naphosszat!
Erre van is egy viccem: nyisd ki az autód csomagtartóját, és tedd be a kutyádat.
Figyeld meg, hogy egy félóra múlva, mikor kiengeded, milyen boldog lesz, micsoda fa-
rokcsóválással fogja örömében össze-vissza nyalni az arcod! És ezután próbáld ki ugya-
nezt a pároddal! J

És ha már megvolt a bemelegítő előjáték, akkor elmesélem, hogy honnan is ju-
tott eszembe ez a fenti gondolatsor.
A minap beszélgettem egy állattartó családdal. Mindketten - férj és feleség - do-
hányosok, hobbi állattartók, és húsevők. Persze, mint lenni szokott, mikor szóba kerül-
tek az én étkezési szokásaim, rögtön ugratások célpontjává váltam. És akkor megfogal-
mazódott bennem ennek a kis esszének a megírása.
Nem akartam felsorolni a vegetáriánus életmód mellett és ellen szóló érveket.
Egyrészt mert bigott embereket nehéz meggyőzni valamiről is. A bigottság értendő -
érthető bármire: táplálkozási szokásokra, politikai, vallási meggyőződésre, és a sort le-
het folytatni jó sokáig. Másrészt azt vallom, hogy minden megnyert szócsata, eggyel
kevesebb barátot jelent. Harmadrészt pedig azt is megtanultam, hogy csak akkor se-
gíts, ha ezt kérik. Negyedrészt pedig, nem biztos, hogy nekem van igazam - ergo ez
esetben még csak segíteni sem tudok, esetleg ártani!
De!
Ha elfogadod a fenti eszmefuttatásom, miszerint az állatoknak is nagyjából
olyan lelkük van, mint nekünk embereknek, akkor a húsevés nem kicsit kegyetlen do-
log!
De hogy ne menjek bele nagyon a részletekbe, mert itt lehet a legjobban elvesz-
tődni….
Az európai ember elítéli a keleti embereket, mert azok megeszik a többi összes
állat mellett a kutyát is. Kínában ugye, az a mondás járja, hogy mindent megeszünk,
aminek lába van - kivéve a széket és az asztalt, mindent ami úszik - kivéve a hajót és
tengeralattjárót, és mindent ami repül - kivéve a repülőgépet. Mert ilyen az ő kultúrá-
juk… Úgyszintén, elítéljük az olaszokat, mert állítólag megeszik a macskát… Nálunk -
a mi kis hazánkban, ugye nyugodtan megesznek nagyon sokféle állatot, kivéve a hob-
biállatokat. A tehenet megesszük gondolkodás nélkül, de a lótól már ódzkodunk. Mint-
ha a ló nem a tehén „első unokatestvére“ lenne!
Így hát nem meggyőzni próbáltam ezt a házaspárt a vegetáriánus életmód eti-
kusságáról, szépségéről, hasznosságáról, hanem megkérdeztem , hogy ők megennék-e
a kutyáikat, illetve a lovukat? Na csak azt az elképedést kellett volna hallani-látni!
Az ő kutyáiknak illetve a lovuknak nagyobb a költségvetése mint a sajátom. Bár
az igazsághoz tartozik az is, hogy ezek a „házi barátok“úgy vannak szeretve, akár a gye-
rekeik.
Ebben majdnem hogy nem találok semmi kivetnivalót!
Csak a kettős mércét.
Mert az egyik állat, a hobbiállat mivoltából, emberszámba van véve! Élelmezési
szempontból - tabu!
Nem az a baj, hogy nem eszik meg a háziállatot!
Hanem az, hogy nem ismerik el az összes többi állatnak a „szentháromságát“!
És végül még csak annyit, hogy nem akarok senkit meggyőzni az én gondolkodá-
som helyességéről, hiszen én magam sem vagyok a tudás birtokában.
Na ennyit a mai agymenésemből….