Idézet:
Bóna László homeopatától
Vágyni jót tenni
Ki segít magunknak, rajtunk? Ki segít azoknak, akiknek nincs tetterejük tenni? De tiltakoznak, segíteni akarnak, közben félnek, elbújnának, maguk is menekülnének. Egyszerre együttérzők és egyszerre félnek is. Anyák, akik most szültek egy bizonytalan világra, terhes nők, akik épp most várják gyereküket. Fiatal férfiak, akik nem láttak közelről háborút, és katonák lehetnek, meghalhatnak. Pályájukat, életüket most kezdő emberek, akik úgy érzik, nincs jövőjük. Vagy idősek, akik gyerekeik, unokáik életét féltik. Felnőtt emberek, akik elveszni látják mindazt, amit felépítettek, anyagi javaikat, családjukat. Egy hároméves járvány traumájától meggyengült társadalmat ért újabb, még a járványnál is erősebb csapás: ki segít a nem-hősökön?
Már a háború első napjaiban összeírtam azokat a tüneteket – főleg mentális tüneteket –, melyeket az ukrán-orosz háború hírei okoznak. És ahogy az emberek reagálnak. A tüneteket egybevetettem a homeopátiás tünetjegyzékben, a Radar programban. (Félelem a háborútól, félelem egy borzasztó jövőtől, igazság keresése, tiltakozás, politizálás, együttérzés, segíteni vágyás, félelem, hogy menekülni kell, megbetegedés viszálytól, igazságtalanságtól.) Elsőre a legfeltűnőbb a szerek sorrendjében, hogy szinte ugyanazok a szerek adódtak, mint a koronavírus járvány elején. Talán érthető, a nem várt traumára adott reakciók hasonlóak. A megbetegítő hatásuk is.
Arsenicum – félelem, hogy mindenünk elveszik, hogy minden megváltozik, és a változás csak veszteség lehet. Ignatia – odaveszett a remény, hogy az emberiség jobb lehet, csalódás az emberben, hit a jó cselekedetben. Calcium carbonicum – odaveszett a biztonság, nem véd meg senki, el kell bújni, be kell zárkózni. Bryonia – fel kell halmozni, tartalékolni, a pénzt biztonságba helyezni, nem mozdulni. Mercurius – mindenki ellenség, ez a harc lesz a végső, vége a világnak. Sulphur – elméletek mögé menekülni, politizálni. Aurum – aki megteheti segítsen! Sepia – a kapcsolatok megkötnek, vedd kézbe a saját életedet, menekülj! Cuprum – érdekes módon az egyetlen szer a „félelem a háborútól” rubrikában, és noha nyilván még sok szer lehetne itt, de a réz, azért megerősítve itt van. És a homeopátiás réz állapotról ismerjük, hogy a kényszeres cselekvések és gondolatok szere, az abbahagyhatatlan tevékenységeké, görcsöké, abbahagyhatatlan hányásé, köhögésé, a háború is ilyen, félő, hogy ha elkezdődött, nem lehet véget vetni neki, láncreakciószerűen terjed, mint a maghasadás. És mindenekelőtt itt a Causticum – az égő áldozat szere, az elesetteket felkaroló, másokért kiálló, gyengéket védő harcos állapotban lévő, és ennek az állapotnak áldozatul eső emberek szere. Érdekes módon a koronavírusban a Rhus toxicodendron szerepelt a Causticum helyén, vagyis akkor még egy olyan szer, ami a feszültség, merevség állapotát jelenti. A Causticum szer már nem a merevséget, hanem a bénulást jelzi. A kimerülést abban, hogy az embernek aktívan tartania kell magát egy feszültségében nem szűnő helyzetben. A Causticum állapotra jellemző bénulások általában féloldaliak, lám, nem lehet mindkét oldalon egyszerre igazság, ha van áldozat és van agresszor, ha a világ ilyen. És ebben az állapotban kimerül az agy is, bekövetkezik a korai demencia, vágy a felejtésre, nincs más megoldás előbb-utóbb ebben az állapotban, mint posztcovid, háborús agyköd. És íme a legfőbb szer most is és a koronavírus elején is: a Carcinosinum. Vagy ami a helyzetet még jobban összefoglalja, a drága jó Tinus Smits által megalkotott Carcinosinum cum Cuprum, mely jól egybefoglalja az elnyomottságot és a megállíthatatlan dühöt. A Carcinosinum, mint a rákból készült homeopátiás nozóda, jól kifejezi, hogy helyzetünk lényege az elnyomás, az elnyomottság. Minden reakciónk elnyomottságunk közös mély állapotából következik – úgy tűnik. Hogy nem bírjuk a további elnyomást, hogy lázadunk az elnyomás ellen, hogy védjük az elnyomottakat, hogy van, aki védi az elnyomót, mert az elnyomó védi a saját elnyomottjait, ezért elnyom másokat – minden, minden tettünk, akár egymás melletti, akár egymás elleni, úgy tűnik, hogy abból a közös tudatállapotból ered, hogy mindannyian mennyire nagyon sok elnyomást szenvedtük már el. Gyógyszerektől, orvosi beavatkozásoktól, születésünktől, iskolától, családi bántalmazásoktól, politikai hatalmaktól, hírektől, propagandától, korlátozásoktól, társadalmi erőszaktól, történelmi traumáktól. Hogyan is lennénk képesek máshogy látni a világot, mint az elnyomottság elnyomott érzésén keresztül? Nem látszik, hogy milyen is lehetne a világ, ha nem így látnánk. Ehhez a sok elnyomás traumáját kéne mindenekelőtt kezelni. Az ember nem tud nem elnyomó megoldásokat választani, amíg maga is az elnyomott ember tudatállapotában van annyira, hogy nem is tud róla. Egy dolog azért bíztató, ismerve a Carcinosinum állapotban lévő embert: mindenek felett jóra törekszik. Jó akar lenni. Jónak lenni, jót cselekedni minden áron. Ki így, ki úgy, de jónak lenni mindhalálig.
Bóna László – Budapest 2022. március 5.
