Kürtöcselló - kiáltotta a kürtös kalácsot árusító, miközben sétálgatott az emberek között a parton. A másik felől hallatszott a Porumbeluuu kiáltás, ő főtt kukoricát árult. Sajátos hangulat, tűző nap, meleg víz, ez jellemezte a Fekete tenger romániai partját. Aránylag tisztaság volt, bár a homokot nem ajánlatos közélről megvizsgálni, mert cigaretta csikket, műanyag kanalat, nejlonzacskót találsz benne. Mókás volt az esti part-tisztítás: pár fickó egy traktorral vonult végig a parton, egy nagy pléh lemezt húzva, és arra dobáltak fel minden szemetet, amit aztán el is potyogtattak. Szerencsére a Covid propaganda épp szabadságon volt, így nyomát sem érezni: sehol távolságtartás, maszkot is csak egy félnótáson láttam, a reggelinél.
Hangos zene sehol sem ment, legalábbis ahol mi voltunk, a déli parton. A tömeg is tűrhető volt, aránylag, ahhoz képest, hogy sok helyen a törülközők egymást érik. A szállodák valamilyen misztikus módon foglalták le maguknak a partokat, ahová műanyag napozóágyakat tettek, így saját napozó felszereléssel csak külön helyeken lehetett ellenni.
A szálloda, bár csak három csillagos, egész lakható volt, és a kajára sem panaszkodhattunk. Nem volt az a jaj-de-finom, de meg lehetett enni. Gondolom, a falánk emberek miatt, a svéd asztalos reggelit külön porciózták, ebédet meg itt-ott ettünk, hol a tálcatologatósban, hol más vendéglőben.
Pozitív élmény volt, hogy magyar létünkre nem ért semmiféle atrocitás vagy hátrány, mindenhol szívesen segítettek. Mint a vírus, a magyar-gyűlölet is csak politikailag csinált jelenség. Ha politikusok nem léteznének, sem magyar-gyűlölet, sem Koronavírus nem létezne, az szent.
Szóval, aki teheti, legalább egyszer menjen el a Román tengerpartra életében, hogy magába szívja a balkáni élet szabadságízét. 🙂
