A belügyi államtitkár úr szerint, nem diszkrimináció az, hogy a beoltatlan személyeket kitiltják a vendéglátóhelyekről. Sajnos az államtitkár úrral nem tudok egyetérteni ebben a kérdésben (sem), de úgy gondolom nincs is teljes mértékben tisztában a szavak értelmével, s azok jelentésével. Lássuk csak, mit is jelent a diszkrimináció: hátrányos megkülönböztetés, emberek vagy csoportok önkényes szempontok szerinti jogkorlátozása, az egyenjogúságuk megsértése. Románia Alkotmánya kimondja: „Az állampolgárok kiváltságok és diszkrimináció nélkül egyenlők a törvény és a közigazgatások előtt.” – az államtitkár Úr és politikusaink talán nem ismerik az Alkotmány 16. szakaszát??! De sorolom még melyek azok az alkotmányos jogaink, melyek nem érvényesülhettek-hetnek, s melyek a Román Alkotmány részei: a személyi szabadság (23.szakasz), a mozgásszabadság (25. szakasz), a lelkiismereti szabadság (29. szakasz), a kifejezés szabadsága (30. szakasz), az egészség oltalmazásához való jog (34. szakasz – Ide sorolandó, hiszen a koronavírus járvány alatt, csak a sürgősségi eseteket látták el.); a gyülekezési szabadság (39. szakasz). Vajon mégiscsak diszkrimináció lenne kitiltani az oltatlanokat a vendéglátóhelyekről? A kedves Olvasóra hagyom a döntést…
Az én meglátásom, az, hogy politikusaink, valamint az ország “vezetői” sorra halmozzák azokat az intézkedéseket, korlátozásokat, melyek egyértelműen a hátrányos megkülönböztetés alá sorolandóak, s melyekkel sokszor az ország Alkotmányával(!) is szembemennek (Miért is ne, ugye?), hiszen ők megtehetik, s megtehetnek velünk akármit. De amennyire ők felelősek ezért a helyzetért, ugyanannyira vagyunk mi is, hiszen mi választottuk meg a vezetőinket. A tavalyi év márciusa óta tartó “koronavírus rémületben” minden ilyen korlátozást az állampolgárok “védelmében” hoznak meg. A lakosság nagyrésze be is dől minden szavuknak, már azt sem látom, hogy a józan paraszti eszüket használnák az emberek, mindent lerendeznek azzal, hogy ezt mondták a TV-ben, újságban, rádióban, egyszóval a médiában. S ami bármilyen módon megkérdőjelezi a hivatalos állásfoglalást a covid kérdésben, az a “fake news” (azaz álhír) bélyeggel van ellátva azonnal. Manapság a közösségi médiát is független tényellenőrzők felügyelik, s gondoskodnak arról, hogy minden „megfelelően” működjön. De létezik-e független tényellenőr a mai világban?
Sokat hallom mostanság, hogy „na már mikor térünk vissza a megszokott életünkhöz?”, s e szavak hallatán mindig megállok egy pillanatra, s elgondolkodom a dolgon. Tényleg vissza kellene térjünk a megszokotthoz vagy esetleg nem lenne időszerű elgondolkodni azon, hogy miért kerültünk ebbe a helyzetbe? (mind egyéni – mind kollektív szinten) De egyszerűbb folyton azon lenni, hogy mikor lesz „minden a régi”, mert akkor nem kell a jelennel foglalkozni, esetleg önmagunkkal szembesülni, szembesülni azzal, hogy melyek voltak a mélypontjaink - nehézségeink (akinek nem inge, ne vegye…) ezalatt a közel másfél esztendő alatt. Hiszen véletlenek nincsenek, valamiért meg kellett érjük ezt a vírushelyzetet, s a vele járó nehézségeket. A járványhelyzet ugyanakkor egy óriási lehetőség az önismereti fejlődés szempontjából, most aztán igazán nem mondhatja senki, hogy nem volt ideje önmagával-párkapcsolatával-házasságával-gyermekeivel foglalkozni.
Hogyha asztrológiai szempontból közelítjük meg ezt az időszakot, jól érezhető a Vízöntő jegyében álló Szaturnusz, amely pont ezeket a korlátozásokat mutatja, továbbá a szabályok megismerését is jelenti. Önreflexióra, önismeretre késztet, de a Szaturnusz, mint az idő ura, nem enged hamarabb továbblépni a helyzeteken, amíg az elengedhetetlenül fontos elemeit be nem integráltuk a személyiségünkbe. Ezáltal segíti az önmegvalósítás útját. A Vízöntő jegye általános dinamikáját tekintve önálló és független, nem tűr köteléket és korlátozást. Közösségi, emberi kapcsolatok nélkül elképzelhetetlennek tartja életét. Annak ellenére, hogy ezen időszak korlátozásokkal, gátlásokkal jár, az ember mégis a maga javára fordíthatná. Azt hiszem mind az egyéni, mind a kollektív szinten van mit gondolkodni ebben a helyzetben, nemde?
Aki tehát a régi életét szeretné mihamarabb visszakapni, az eléggé tévúton jár, hiszen bizonyos, hogy megváltozott a világunk, s nem lesz már a régi. Akármennyire is ezt ígérik politikusaink, ezt nem lehet egy oltással elintézni. De miért is (nem) hiszünk nekik? Hány ígéretüket (nem) tartották be a vírussal kapcsolatban?
Gondolataimat az oltással kapcsolatos véleményemmel szeretném befejezni, örülök, hogy még itt van velem, kedves Olvasó. Gondoljunk csak bele, hogy mit is ígérnek politikusaink és járványügyi szakembereink azoknak a kötelességtudó állampolgárainknak, akik beoltatják magukat: A maszk hordása továbbra is kötelező, ugyanis potenciális hordozói lehetnek a „mutáns koronavírusoknak” (mostmár nevük is van: alfa, béta, gamma – hát, meg kell hagyni, hosszú még a görög ábécé…). A távolságtartás is szintén kötelező, ugyanezen okból kifolyólag. Bizonyos kutatások szerint, a vakcináltak körében enyhébb lefolyású a mutáns vírus, más kutatások szerint ez nem teljesen egyértelmű, mint ahogy az sem, hogy melyek a rövid-közép és hosszútávú hatásai az oltásoknak (különösképpen az mRNS alapú vakcináknak). Továbbá az sem egyértelmű, hogy meddig rendelkezik a szervezet védettséggel az oltást követően. A helyzet az, hogy az egész oltakozás jelenleg kísérleti fázisban van, ezt többek között az oltásfelvevő állampolgár tudtára is adja az egészségügyi szakhatóság, s a felelősséget is ő fogja vállalni, ha esetlegesen valamilyen mellékhatása lenne rövid-hosszú távon az oltásnak. A politikusok és az általuk elfogadott szakemberek mindeközben továbbra is valami olyanra buzdítanak, aminek hatásával ők sincsenek tisztában, a hangzatos jelszavaik mögött nem sok minden található.
Nos kedves Olvasó, mindezen leírtak után meg kell, hogy jegyezzem: azt hiszem, nem én leszek a mintaállampolgár…
