Eredet
Inception

Dom Cobb (Leonardo DiCaprio) az ipari kémkedés legzseniálisabb bűnözője, aki mások álmait szerzi meg. Amikor áldozata az álomfázisba jut, ő belopózik az elméjükbe, és hozzáfér a legtitkosabb információkhoz is. Saito (Ken Watanabe) visszautasíthatatlan és életveszélyes ajánlattal keresi fel. Egy gondolatot kell elültetnie a haldokló milliárdos, Maurice Fisher (Pete Postlethwaite) fiának, Robert Fischernek (Cillian Murphy) tudatalattijába úgy, hogy a célszemély halálos védelmi rendszerrel felvértezett elméje ne kaphassa el. Legjobb emberét, Arthurt (Joseph Gordon-Lewitt) bízza meg a csapat összeállításával.

Ennyivel később: 2 hónap

A zenének olyan csodálatos ereje van. Én ebben olyan elmondhatatlan felemelő érzést érzek és boldogságot. 🙂

    Ennyivel később: egy hónap
    Ennyivel később: 3 hónap
    Ennyivel később: 4 nap

    Nekem most a legkedvencebb filmem Paolo Sorrentino olasz rendezőtől Az ifjúság (2015).
    Főszereplők: Michael Caine, Harvey Keitel, Rachel Weisz, Paul Dano.
    És a film fő dala, David Lang dalszerzőtől a Simple Song, amit Sumi Jo operaénekesnő énekel el.
    (ehhez a filmhez is meg kell érni - csodálatos!!!)

    [

    Ennyivel később: 4 nap

    Zalán

    ❤
    A Szakasz zenéje is ez volt. Mármint az eredeti.

    Váltsunk vidámabbra, íme egy “pluralista” happy birthday:

    Egy tündéri, régi Pixar rövidfilm, Geri sakkjátszmája, Gus Viseur - Flambée montalbanaise zenéjével, 5 percben:
    Sajnos csak a youtube-on nézhető, ott viszont HD-ben:

      Miki Pont mikor megnézném, nem nézhető…. 🙁

      Visszautalva a Az ifjúság c. korábbi filmre, az nem egy szomorú film. Inkább magasztos. 🙂

      Nem tagadom, van egy beakadásom. Szeretem, ha egy filmnek jó zenéje is van. Persze volt már olyan is, hogy a zene jó volt, de a film hagyott némi kívánni valót maga után, pl. a Dark sorozat a Netflixről. De a zenéje nagyon passzolt a történet és a megjelenítés hangulatához. A zeneszerzője Ben Frost.
      Azonban nem erről szeretnék írni, hanem az Érkezés (2016) c. filmről, aminek szerintem a története és a zenéje is igazi telitalálat. Egy novellából lett megírva, amit Ted Chiang írt, aki nem túlságosan ontja a írásait. Amolyan kuriózum.
      A zenét Jóhann Jóhannsson szerezte, aki sajnos már nincs közöttünk. Kár.
      Nehéz átadni egy zenével, mert az egész filmet látni kell, hogy meglegyen az összhatás. Az idegen űrhajók váratlan megjelenése, hogy reagál erre a világ és a főszereplők magánélete hogyan fonódik össze ezzel az egésszel. A csodálattal vegyes félelem…húúú.

      Látta valaki?

      [

        Miki Megnéztük a Hétköznapi pár című filmet. Mit mondjak, a magyar cím nem igazán passzol a történethez 😃 Egyébként érdekes film, kissé furcsa… 🙂

          J.Sz.István

          Nem is kissé :-)))))

          Csak elgondolkodtatott engem is anno, hogy vajon ha sehogy nem érzékelhetném, akkor számomra nem létezne a világ - de attól még másnak igen?
          Mint ahogy “hétköznapi módon” nem érzékelhető a “túlvilág” de attól még létezik…?

          Léna

          Én láttam, nem sok mindenre emlékszem, de megnézem megint.

          Kb. 20 évvel ezelőtt a párizsi Disneyland zenei főnökével beszélgettünk egy felvétel szünetében és az volt a téma, hogy ha ma születnének, mit csinálnának a régi nagy zeneszerzők. Vajon napvilágra kerülne-e a zsenialitásuk zenei téren és ha igen, hogyan, mi módon? Az volt a véleménye, hogy fimzenéket írnának.
          Abban mindenképpen egyetértettem vele, hogy a filmek sikerében (szerintem) óriási szerepe van az adott film zenéjének, még ha ezt sokan nem is tudják, vagy érzik át, de 1-1 (főleg hangulatában) jól sikerült zene alapjaiban határozza meg a dolgot. Talán csak észrevétlenül megteremti a befogadás talaját.

            Azt mondják ezt meg kell nézni:
            Hülyék Paradicsoma
            A Pentagon kísérleti alanyokat keres az új hibernációs programjához. Azt tervezik, hogy a katonákat lefagyasztják, és csak akkor olvasztják ki őket, amikor szükség van rájuk. A választás Bauers (Luke Wilson) közlegényre és Ritára (Maya Rudolph), a prostira esik. A titkos programot irányító tisztet azonban letartóztatják, a kísérleti alanyokról pedig megfeledkeznek. 2505-ben ébrednek fel, amikor már csak együgyű emberek élnek, és a hülyék paradicsomában Joe és Rita a legokosabb.
            https://port.hu/adatlap/film/tv/hulyek-paradicsoma-idiocracy/movie-86995

            Én még nem láttam, de ide beírom emlékeztetőül 🙂

              Miki Érdekes, amit írsz! 😄 Írd majd meg Miki, hogy mi az élményed a filmmel, az Érkezéssel! Érdekel.

              • Miki válaszolt erre.

                J.Sz.István Én még nem láttam a Hülyék Paradicsoma filmet. Viszont olvasom, hogy ki a prosti: Maya Rudolph. Az a nő egy akkora komika!! 😆 Egyik kedvenc filmemben is játszik, a Lánytesókban. Igaz, hogy csajos film, de higgyétek el, hogy a fiúk is szétröhögik magukat rajta. Maya Rudolph pedig nagyon vicces ingatlanügynököt játszik benne…. 🤣

                [https://port.hu/adatlap/film/tv/lanytesok-sisters/movie-167162](https://)

                István, melyik tetszett jobban filmben Az emlékmás vagy a Különvélemény? És miért?

                  Léna A Különvélemény. Szerintem azért, mert Tom Cruise jobban tetszik, mint Arnold Schwarzenegger, főleg mióta Arnold kimutatta a szélső-balos és covidfasiszta fogait 😃
                  De most látom, van egy másik emlékmás című film is (az Arnold Schwarzenegger - es a Total Recall – Az emlékmás, viszont van ez is: Az emlékmás Colin Farrell-el.

                    Léna

                    Ez a fórum válasz picit hosszú lesz azt hiszem, szóval csak az olvassa, akit érdekel :-)
                    De a poént lelövöm:
                    AJÁNLOM A FILMET MINDENKINEK.
                    Rengeteg lesz a SPOILER, anélkül nem tudok a filmről írni, de szólok előre, honnantól.

                    Láttam a filmet még a megjelenés évében és valahogy semmi nem maradt meg belőle - mondanám, hogy nem is értem miért, de nem lenne igaz. Értem. Akkor még egész egyszerűen nem voltam felkészülve arra, amit most gondolok, ahogyan most látom a világot. Elfelejtettem hát mindent, hogy most újszülöttként vehessem elő, hisz azóta jó pap voltam és “sokat tanultam” :-)

                    Nagyon tetszett, mind képileg, mind történetileg, mind érzelmileg és zeneileg is.
                    Az egyetlen ami néha picit zavart, hogy helyenként sötétnek találtam, de ennyi, nem is fontos.
                    Rendkívüli ötlet a film eleje - és a vége, ami tökéletesen passzol az egész mondanivalójához.
                    Néhányan talán zavarónak találhatják, hogy a film egyben tudományos sci-fi, spirituális (kvantumfizikai) felhanggal
                    (vagy méginkább fordítva)
                    plusz romantikus film is, de mindenképp nagyon erős benne az érzelmi töltet - na ehhez kellett nekem hozzáöregedjek, hogy egyben szemlélhessem mindezt. De az összetevők külön-külön is érdekesek.

                    INNEN SPOILER-ek lesznek, aki még nem látta és megnézné, az NE OLVASSA TOVÁBB!
                    De komolyan, megfosztod magad a tiszta véleményformálástól.
                    Utólag mindez érthető lesz :-)





                    Talán a kvantumfizika topicban lenne ennek a filmnek a helye, ahogyan az idővel bánik.
                    Abszolút egyetértek vele, hogy idő nincs - legalábbis abban a formában, ahogy mi érzékeljük.
                    Múlt-jelen-jövő szimultán létezik és oda-vissza kölcsönhatásban van.
                    Visszafelé nézve a filmre rendkívülinek találom, hogy az eleje, ami ugye halállal végződik, bennünk valahogy (bennem legalábbis) múltként értelmeződik, nyilván a halál véglegessége miatt. De mint később kiderül, ez a jövő.
                    A vége pedig, ahol “kezdődik” a dolog, az ugye a múlt, hisz kilenc hónap múlva leszünk a film elején….
                    Közte pedig a jelen, tulajdonképpen “jó helyen”
                    Bár közben folyamatosan bekavar a jövő, amit könnyen múltként is értelmezhetünk - a kislány halála miatt.
                    Csodálatosnak és szinte zseniálisnak találom az időparadoxon huszárvágásos feloldását is a kínai pasi szövegével:

                    • Felhívott.
                    • Felhívtam? Nem is tudom a számát!
                      (megmutatja a telefont)
                    • Most már tudja.

                    oda-vissza kölcsönhatás, ahogy írtam.
                    Nagyon tetszik, ez szinte “én vagyok” :-)

                    A zene remekül passzol ehhez a kettősséghez. Az eleje és a vége szöges ellentétben áll a közepével, ami disszonáns, zavart keltő, dallamtalan, tulajdonképpen csak effekt, zaj - illik a néző zavarához és értetlenségéhez, hogy
                    “akkor most hogy is van ez?”
                    Meg a történethez is, ami ezen a ponton szintén kissé zavaros és kérdésekkel teli.
                    A végére mindez kitisztul és múlt-jelen-jövő remekül megjelenik a zenében - egymásnak ellentmondó zenei frázisok által.
                    Lassú, kitartott hangok és üres hangközök, mint a megkövesedett múlt,
                    felette pedig (az aljához képest gyorsan) mozgó szólam mint a változó idő,
                    és mindehhez egy dallam, ha úgy tetszik a jelen, ami a film érzelmi oldalát jeleníti meg.
                    Az egész együttes hatása maga a végtelen. Minimalista, de pont ezért tökéletes.

                    És a kedvenc mondataim:

                    “Ha látnád az egész életedet, változtatnál rajta?”

                    “Elfelejtettem, mennyire jó, ha átölelsz.” (ami holnaptól kezdődik…)

                      J.Sz.István Covidfasiszta? 🤣 🤣

                      De kérdésem, kell-e az alkotást az alkotó személyiségével összefésülni? Ezen tűnődöm azóta, hogy kiderült számomra, hogy Janikovszky Éva férje a Janikovszky Béla (1949-ben az ÁVH tisztjeként a Rajk-perben a kihallgatások és a kínzások egyik vezetője). Nos, Éva néni miről beszélgetett kedves férjével a vacsora közben az asztalnál? Mert valahogy bennem van, hogy “madarat tolláról, embert barátjáról” (már ha Bélával barik voltak).
                      Valamelyik ismerősöm azt mondta, hogy Éva nem tudhatott róla. Én ezt nem tudom elhinni. Nem tudod, hogy a párod mit csinál???!!! Tényleg létezik ilyen? Ha meg tudta, hogy tudott nyugodt szívvel gyerekkönyveket írni? Vagy túl messzire megyek?

                      Nektek erről mi a véleményetek (maradva a film és zene világában, ahogy én is, hiszen Janikovszky Éva sok híres film alkotója 😃 )?


                        Powered by csapat.org 2021   Szabályzat   Adatvédelem   Rólunk   GyIK