jamborl
jamborl ezeket az állapotokat meg lehet tapasztalni
Ez így van, volt ilyesmiben részem.
jamborl Az egóm foggal körömmel harcol ellene
Szerintem csupán teszi a dolgát. Őneki ezzel a világgal kell foglalkoznia, illetve az érzékszervek által érzékelt “kézzel fogható” világgal. Szimplán ez a dolga.
jamborl Nem vágysz rá, hogy megint atéld az érzést
Ezzel vitatkoznék, illetve biztosan ki merem jelenteni, hogy nálam nem ez a helyzet :-)
Kifejezetten vágyom rá, néhányszor volt részem benne, de többnyire nagyon rövid ideig. Az is elég, hogy vágyjak rá, bár nem a vágyódás a jó szó. Egyszerűen jobb volt ebben a tapasztalásban, mint nélküle, így ha választhatok, azt választom.
Viszont.
Mivel ahogy írod, mindenki más és más úton halad, más és más a megoldás ugyanahhoz az eredményhez is.
Én pl. megátalkodott materialista voltam, még nem is olyan régen. Pont a kvantumfizika volt az néhány évvel ezelőtt, ami meggyőzött arról, hogy a nézőpont változása az egész rendszert is megváltoztatja, míg végül az ember eljut oda, hogy nincs se jó, se rossz, mert minden csak nézőpont (vélemény, döntés, akarat) kérdése. Ez (is) végül a végtelenhez vezet :-)
Pusztán az én kezembe helyezi a döntést és a döntés felelősségét, még ha nem is igazán értem, hogyan működik a rendszer. De nem is kell érteni, meg kell élni, tapasztalni.
Szóval én pont az egómon változtattam, teljesen tudatosan, semmi vallás és külső szabályrendszer nem kényszerített.
Talán ezért, de nem lázad az egóm a spiritualitás ellen. Meg van győzve :-)
De nem így fogalmaznám, hanem ahogy írtam, teszi a dolgát.
Világ = folyamatos változás, az egónk pedig kizárólag ezzel a világgal van kapcsolatban, így hát az egónk is állandóan változik. Csapong, futkos, szaladgál, ami könnyen észrevehető, ha az ember leül, becsukja a szemét és megpróbál ellazulni, meditálni. A trükk ami nekem beválik, hogy nem küzdök ellene. Nem próbálok erőszakosan egy valamire koncentrálni, bármit mantrázni, kerítésen átugráló birkákat számolni, stb, hanem engedek neki. Elfogadom a felbukkanó gondolatokat, de tudatosan nem ragasztok rájuk címkét.
Semmi sem rossz, és semmi sem jó. Mindegyik gondolat, kép, érzés, ugyanolyan, sőt, végül ugyanaz.
Ha kvantumfizika rovatban vagyunk, akkor úgy mondom, szuperpozícióban hagyom őket. Mindent.
Idő kérdése (általában nem is sok), de végül lehiggad, (vagy elfárad, ki tudja, lehet, hogy csak becsapom ezzel mert azt hiszi, győzött, hisz mindent, amit elém tesz, elfogadok)
Innentől jön (ha jön) az érdekes rész :-)
Van még mit gyakorolnom, az biztos! Nagyon az elején vagyok mindennek.
