J.Sz.István A könyvet régen olvastam, a filmet most megnéztem. Jó volt.
Zene - és filmajánló
- Szerkesztve
Mint a Julio Medem filmeknek, ennek is hihetetlen atmoszférája van, de kell hozzá egy hangoltság. Feszegeti a reinkarnáció kérdését, de azért ennél lényegesen bonyolultabb. Valahogy nem lehet közömbösen nézni, traumaink mélységben vájkál. Varázslatos képi világ és zene. Nagyon ajánlom. Egyik filmélményem, ami után nem bírtam kikelni a moziszékből. Bénítóan mély film, ha nem csak a kereteket nézzük.
És a zenéből egy ízelítő:
- Szerkesztve
Nagy kékség (1988)
Rendező: Luc Besson
SPOILER!
Már a kezdő képkockák vízi hangulatot vezetnek fel. Szerintem ez a film nagyon érzékletesen meséli el a víz közegét. És tényleg ilyen a víz alatt! Tér, idő érzékelése megváltozik.
Enzo (Jean Reno gyerek) megformálója, csúcs. Hihetetlenül hasonlít rá és hozza az ő szerep szerinti flegmaságát. Már gyerekkorában is tele volt csicskásokkal.
Jacques közvetlenül a tenger mellett él. Csendes, visszahúzódó fiú. Neki a víz lételeme. Édesapja búvár, aki azért merül nehéz szerelésében, hogy megélhetést biztosítson maguknak. (kagylót gyűjt), de egy merüléskor meghal. Jacques-ot édesanyja elhagyta, így apja halála után egyedül maradt. Enzo látja a partól, hogy tragédia történik és látja, ahogy Jacques őrjöngve kapkod a vízbe apja után. Mindez történik Görögországban 1965-ben
Időbeli ugrás: 1988 Szicília. Enzo szabadtüdős merülés világbajnoka. Enzo hatalmas figura, öntudatos, magabiztos, de én minduntalan el kezdek mosolyogni, ahogy kiáll csípőretett kézzel. Így vagyok Hernádi Judittal is. Ahogy megáll, és elkenődve, flegmán (szinte lesajnálóan) néz, mert nem lehet komolyan venni. Muszáj nevetnem, pedig még meg sem szólalt.
Jacques misztikus, titokzatos, elrejtőző és a tenger a szerelme. Nem úgy, mint Enzonak, akinek a víz a legyőzendő elem. De kis francia (Jacques) az igazi ellenfele. Mintha ő lenne a polaritása.
Jacques Peruban az Andok havas magasságaiban edz (nem derül ki pontosan). Ott lévő jeges vízbe merül, ahol tudomány közben megfigyeli kimagasló képességeit. Hiszen csak a tengeri emlősöknél működik úgy a szervezet (a vér csak az agya felé áramlik, a végtagok vérellátása megszűnik), ahogy neki. Jacques szerintem nem embernek tartja magát, inkább vízilénynek (jó értelemben). Ő ezzel nem kérkedik és nem követel magának ezért külön jogokat.
Jacques itt találkozik Peruban Johannával (megtetszenek egymásnak).
Cote d’Azur – Jacques egy delfináriumban valamilyen oknál fogva a delfinek a barátai. Ott is edz. Enzo itt találja meg őt, 20 éve nem találkoztak. Enzo kérkedik előtte. 10 nap múlva lesz a világbajnokság, meghívja oda őt. Jacques meglepődik, amikor hanyagul elé dobja a repülőjegyet. Amikor arról érdeklődik, hogy miért fizette be, Enzo azt válaszolja, hogy tudja jól, hogy Jacques „ég a vágytól”, hogy őt legyőzze. Persze fordítva igaz. Te vagy a legjobb, mondja Jacques.
Johanna a szívére hallgat, és Szicíliába megy a versenyre Jacques után.
Enzo viszi a pálmát az első közös ebéd alkalmával, mert megjelenik a mammája. Nagyon vicces jelenet. Benvenuta! – Isten hozta! A családi vacsora meghívás előtt már Enzo szerintem testvérének érezte Jacques-ot, amikor látta elárvulását.
Enzo azt mondja Jacques-nak, hogy azt beszélik hallá változtál. Majd nemsokára Johannának: „Vigyázzon Johanna, maga túlságosan szerelmes. Nem képes meglátni a valóságot. Ne higgye, hogy Jacques emberi lény. Egy másik bolygóról jött.”
Este Jacques Enzotól kér szerelemben tanácsot. Ők, mintha testvérek lennének. Egészséges versengés mutatkozik meg, amikor részegen Jacques elmondja Enzonak, hogy lépjenek vissza a versenytől, mert le fogja győzni. Enzonak ez olaj a tűzre.
A delfinek Jacques családja, bár maga is belátja, hogy az embereknek nem ilyen a családjuk. Édesanyja és édesapja elvesztését nem tudta feldolgozni. Minden merülésével egyre közelebb kerül az átváltozásához, amikor már nem is lesz szüksége levegőre és örökre a tengeré lehet. Már a versenyen hallja a mélyben, hogy hívja a tenger és a szerelem sem tarthatja őt vissza.
"Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet." (Petőfi S.)
Jacques Mayol és Enzo Maiorca létező személyek voltak, akik között rivalizálás volt. De maga a film egy fikció, a forgatókönyvet Jacques Mayol írta.
Plusz infó: Jacques Mayol (Sanghaj, 1927. április 1. – Elba, 2001. december 22.) francia búvár, számos szabadtüdős mélyvízi merülési világcsúcsot ért el élete folyamán.
Az első szabadtüdős mélyvízi búvár volt, aki elérte a 100 méteres mélységet (1976.november 23.). 57 éves korában képes volt 105 méteres mélységre merülni. Karrierje folyamán tudományos kutatásokban is részt vett, amelyek során arra keresték a választ, hogy az emberben létezhet-e egy rejtett “akvatikus potenciál”, amely szigorú fizikai és pszichológiai edzéssel előhívható.
Luc Besson nagy kedvenc!
A taxikat rendszeresen megnézzük, buta marhaság, de olyan kedvesen és idiótán francia, szeretjük.
A Wasabi meg ugyanilyen francia - ugyanilyen japánnal keverve :-)
Az akciófilmjeiből a szállító filmek, no meg persze a Léon, a profi.
Gyerekfilmekből a két villangós film,
és sci-finek meg az 5. elem és a Valerian.
Vagy a Bíborfolyók…. szóval még sokáig sorolhatnánk.
Nem egy John Steinbeck forgatókönyv egyik sem :-)))))))) de valahogy mindegyik munkája beszippantott minket.
Tényleg a Wasabi! Imádom!!
Léna
Ugye?
Talán a Japánhoz illene, mert wasabi és én….
Legelső japán turné, repülő, ebéd, japán menüt kértem, kis wasabi a tálca sarkában.
Kérdem a többieket, mi ez a kis zöld ****?
“Hú, az nagyon finom! Meg ne edd! Majd a végén, utolsó falatnak, egybe az egészet! Csak kóstoló, igazi japán csemege!”
Khm…
Azt éreztem a levegőben (végül is ott voltunk) hogy hazudoznak, de arra a karmára, ami szembe jött nemsokára, arra tényleg nem számítottam
Pedig úgy szeretem a húslevest meg a lecsót, ha csorog a könnyem
Miki Megnéztük a Vadászat című filmet. A tömegpszichózist, és mindent, amit leírtál, nagyszerűen mutatja be - bár a vége számomra kissé érthetetlen volt.
Spoiler:
A végén ki lő rá a főszereplőre???
Az amerikai filmekhez inkább szokott agyam valahol a film közepén azt várta, hogy most a főszereplő felfegyverkezik, és bosszút áll, mint Rambó
J.Sz.István Szerintem a kislány bátyja.
Léna Akkor csak végig nézted a filmet
J.Sz.István Pedig írtam róla. Teljesen paffon voltam tőle.
Minden horror film kötelező vége, hogy a rossz nem hal meg……
- Szerkesztve
A rút kiskacsa mesétől is kikészülök. Nem bírom ezt a peremhelyzeteket. A vadászatban is ez az igazságtalanság borított ki.
Idő: 8:33
Ezen sokat gondolkodtam - hogy fejezném be?
Nem tudom, és oda jutottam, hogy végül is mindegy, ez olyan dolog, ami sose fog megoldódni, maximum az egyes emberek számára.
Miki Nekem túlságosan megoldatlan lett ez a befejezés. Bár az “Eredet” is hasonlóan fejeződik be, de ott két lehetőség közül lehet képzeletben választani, és mindkettőt végig lehet gondolni.
- Szerkesztve
Miki Én is ezen gondolkodtam a film után, mert nekem onnan hiteltelenné vált, hogy nem láttam a visszafogadásának a folyamatát a közösségbe. Hipp-hopp már vállon veregették. Hagyjuk már! Ez kamu! Mintha mi sem történt volna.
a) Elköltözik a településről, új életet kezd. Majd amikor kiderül az ártatlansága, visszamegy és beül a következő karácsonyi misére.
b) Nyílt vitát kezdeményez, ahol ő is hallathatja a hangját. Szórólapokat, plakátokat tesz ki, amin sorolja az érveit. És odaírja, hogy fel lehet keresni őt, ha valakit tényleg érdekel az igazság.
c) Ügyvédet fogad és rágalmazásért feljelenti az óvodavezetőt, akit elfogultságért nyugdíjaznak.
d) Nem írnám bele a verekedést. Ezzel olajat önt a tűzre.
e) Az önsajnálatot sem venném bele.
J.Sz.István
Igen!
Néha úgy gondolom, a rendező kap (lop?) valakitől egy jó ötletet, az ötletgazda nem foglalkozik vele, a rendező meg nem tud a végén mit kezdeni vele, így kapjuk ezeket a semmilyen lezárásokat