Vissza a kvantumfizikához!
Akhilleusz és a teknős.
Általános iskolában találkozva vele megdöbbentem, kinevettem, gondolkozni kezdtem rajta, ideges lettem, mérges.
Magamra, csak ezt akkor még nem tudtam. Megoldásokat akkoriban nem lehetett csak úgy fellelni, internet híján, pedig simán elolvastam volna a megfejtést :-)
A matektanár ha jól emlékszem letudta valami olyasmivel, hogy “most ez még nagyon bonyolult lenne”
Végül elengedtem, de vissza-visszatértem hozzá, mígnem kitaláltam a csőben a lukat: elgondoltam az összetevőit és volt benne tér, idő, sebesség. Zénon ugye oda jutott, hogy mozgás nem létezik. Ezt se tudtam akkor, úgy könnyebb lett volna a saját megfejtésem. Én oda jutottam, hogy vagy a térrel, vagy az idővel van valami baj. Tekintve, hogy a sebesség függvényében mérhető a tér, ami kézzelfogható valóság volt számomra, (azt nem gondoltam végig, hogy a sebesség is feltételezi az időt) maradt az idő, azzal amúgy is minden gyereknek gondja van. Eldöntöttem hát, hogy idő nincs is.
Annyi eszem volt, hogy senkinek se mondjam el.
Aztán amikor először olvastam a részecskék perdületéről és a tér/idő független kommunikációról közöttük, akkor mindez eszembe jutott. Csak most már megfejeltem azzal, hogy tér sincs.
Legalábbis úgy, ahogy érzékeljük. Az érzékszerveink teszik “olyanná, amilyen” ill. hozzák létre őket.
Az idővel még így is gondok vannak, “idő-érzékszervünk” nincs - talán a tér és az idő egy és ugyanaz.
Szóval a (fizikai) világ az érzékszerveink alapján világ. És csakis azok által megismerhető.
A műszereink is csupán az érzékszerveink kibővítései, csak érzékenyebbek, nagyobb spektrumban látnak, hallanak, stb.
Egy új érzékszerv egy új világot jelentene?
Vagy hülyeség ez? 😊
