Mikó Vera asszon jó későn ér haza a bevásárló körútjáról s in flagranti találja a mozigépészt egy cigán’lejánkával. Óriási patália, elérángatja a bőröndöt és mán kőtözne es az anyjához, amikó az ura megállítja:
- Csak egy szóra aranyom! Mielőtt elmész, szeretném, ha meghallgatnád, hogy es történt a dolog.
Jövék hazafelé , amikó az út mentén megláttam ezt a lejánkát. Hazahoztam, megferesztettem, megetettem. Egy szétázott szandál vót a lábán, úgyhogy odaadtam neki az egyik, még teljesen jó cipődet, amit csak azért nem hordasz, mert állítólag kiment a divatból . Fázott, úgyhogy ráadtam azt a szvettert, amit a születésnapodra vettem, De sohasem hordtad, me’t nem tetszett a színe. A nadrágja es átázott, úgyhogy adtam neki egyet a tieidből, ami még teljesen jó, csak te mán kinőtted.
Ezután, mikor menni készült, még visszafordult az ajtóból és megkérdezte:
- Mongya főnök van-e még valami, amit a naccsága nem használ?
- S megmutattam neki … Na, így történt!
(Nagy Lóri)
