Szeretnél-e szerelmes lenni?
Egyesek azt mondják, hogy “a szerelem olyan, mintha bepisiltél volna. Mindenki látja rajtad, de csak te érzed a melegét”.
Mások azt, hogy “öl, butít és nyomorba dönt”.
Ezerszámra lehetne felsorolni a regényeket, verseket, tanulmányokat, amiket a szerelemről összeírtak-hordtak. Nem szeretném szaporítani ezeknek a számát. Én csak két kérdést szeretnék feltenni ennek a kis esszének a végén, amelyre nyilván nem kell, nem muszáj válaszolnod, esetleg önmagadnak.
Ha már voltál szerelmes, akkor megegyezhetünk benne, hogy a szerelem egy rendkívül egzaltált állapot, ami egyes kutatók szerint a mániás-megszállottság rendellenességre hasonlít.
Ellentmondásos: bár a szerelem által kinyílik a világ, de ugyanakkor elragad,
bezár egy másik tündérvilágba, ott pedig elbódít, , elvarázsol. Annak ellenére, hogy
jóformán elveszítjük józanságunkat és ítélőképességünket, amelyre a való világban nagyon is szükségünk van, mégis szerelmesen érezzük magunkat a legboldogabbnak, képesek vagyunk szárnyalni, nem ismerünk akadályokat, az életkedvünk az égig nő, a kreativitásunk még azon is túl, a lelkesedésünk, az energiánk a csillagokig ér. Új színeket ismerünk meg, hisz ekkortól ragyog-tündöklik a világ, eddig ismeretlen illatokat vélünk érzékelni, és meghalljuk a lelkünk és a szférák zenéjét.
Érdekes a keletkezése: „A szerelem abban a pillanatban született meg, amikor
az Egy kettévált, és rájött mindkettő, hogy a másik nélkül nem tud élni.” (MüllerPéter). Eljövetele nincs nemhez, korhoz, valláshoz, bőrszínhez, időjáráshoz, napszakhoz, holdálláshoz, logikához, stb… kötve. Nem hasonlít jóformán semmi élő dologhoz, amely ugye, értelemszerűen miután megszületik, saját tempója szerinti növekedésnek indul. Egyszer csak se szó, se beszéd, minden előzetes figyelmeztetés, értesítés nélkül megérkezik, és rögtön elhatalmasodik. Leginkább egy vulkánhoz hasonlítanám.
Cserna Szabó András szerint: „A szerelem belülről mámoros örvény, semmihez sem
fogható repülés - de, valljuk be, kívülről szemlélve általában komikus, érthetetlen, nevetséges, sőt szánalmas látvány. Ezért szoktuk titokban, hátuk mögött megmosolyogni a szerelmeseket, és ezért lapozzuk át gyakran a regények szerelmes részeit, hiszen mindig ugyanaz: átszellemült séták kéz a kézben a botanikus kertben, izzadt tenyerek meleg őszi éjszakán, suta tapogatózás a filmszínház sötétjében, az első csók, mikor a nyálas nyelv áthatol a fogak védelmi vonalán, és megkeresi párját, az összegabalyodott testek nedves egymáshoz tapadása.”
Ez jutott ma (is) eszembe, ez lett volna a gondolatébresztő.
Kérdések:
1.szeretnél-e ismét szerelmes lenni? Vállalnád-e a mániás-megszállottság rendellenességet, tested teljességgel megváltozott kémiáját?!?
2.a szerelem a harmónia részét képezi vagy a káoszét ?
