A lélek, négylábú barátaink és a vega életmód

Mackómuki

Már többször is elgondolkodtam rajta, hogy vajon, van-e az állatoknak lelkük?
Hát a növényeknek.
Beszélgettem emberekkel - barátokkal, ismerősökkel - hallgattam előadásokat,
de a kijelentésekben, kinyilatkoztatásokban nem volt konszenzus: ki igent mondott, ki
nemet, de többen voltak olyanok is, akik kétségbe vonták egyáltalán a lélek mint
olyannak a létezését is. ( Na meg az épelméjűségemet ) Nincs egy axióma, amely határozottan
leszögezi, miszerint igen, vagy nem, és ezzel punktum. És ilyenkor esek én gondba, és
kezdődik a fejtörésem. Nyilván, majd azt az eredményt tekintem a legjobbnak, leghelyesebbnek, amely a legközelebb áll hozzám. Nyilván az én lelkemhez!

Hát akkor talán kezdjük azzal, hogy mi is a lélek?
Kiindulási pontként el kell fogadnunk az emberi szentháromságot. Nevezetesen
a test, lélek, szellem létezését.
Ebből kettő soha és sehol nem képezi vita tárgyát! Nevezetesen a test és a szel-
lem.
A test az a fizikai síkon, a sejtek csiliárdjaiból összeállt valami, ami talán a leg-
bonyolultabb a galaxisunk ezen részén. Magába foglalja az összes fizikailag megmérhe-
tő, beazonosítható sejtek összességét: őssejtek, neuronok, csontsejtek, izomsejtek,
vérsejtek, stb… Rengeteg van belőlük, számszerűleg is meg változatosságban is. Ami
megdöbbentő, hogy micsoda összhangban dolgoznak!
Aztán van a szellem! Ez emberi mivoltunk azon része, amelyről tudjuk, hogy
van, hogy létezik, de nem igazán mérhető, nem azonosítható egyértelműen. Mérni le-
hetséges abból a szempontból, hogy az elektroenkefalográf ( EEG ) kimutatja az agy ak-
tivitását. Vagyis mikor az ember gondolkodik, alkot, cselekszik, akkor a műszer mutat-
ja, hogy az agy mely része aktiválódik, hol zajlik megnövekedett aktivitás. De ennél
sokkal többet még nem tud a tudomány! Tegyük hozzá - talán, hogy hála az Istennek!
A szellemet tekinthetjük fizikai testünk alapvető programjának, és a gondolata-
ink, tudásanyagunk összességének. Programnak értem azt, hogy a fizikai testünk tud:
mozogni, lélegezni, látni, cselekedni, inni, aludni, stb…
A testet és szellemet a következő plasztikus, mondhatni kézzelfogható példával
tudnám szemléltetni: van egy számítógépünk. A fizikai test az maga a gép: a doboz, a
benne található alaplap, a merevlemez, a processzor, a hűtő ventilátor, a memóriaegy-
ségek, a billentyűzet, az egér, a képernyő, stb… Ha valamit kihagytam az nem gond,
mert nem a számítógép alkatrészeinek a pontos felsorolása a cél.
A szellem ebben a felállásban a számítógépen található programok összessége:
tehát elsősorban maga az operációs rendszer: a windows, vagy linux, vagy unix, hogy a
legismertebbeket hozzam fel példának, vagy valami egyéb, mondjuk Android. Azonkí-
vül ott van a rengeteg egyéb program, amelyekkel dolgozunk: az irodai programok -
amivel írunk és számolunk, a grafikai programok - amivel feldogozzuk a képeket, a ví-
rusirtók - amely többnyire megvédik a számítógépet a behatolóktól, a böngészők - ezek
a programok, amelyekkel látjuk a világhálót, barangolni tudunk a neten, stb… Itt sem
célom felsorolni az összes létező meg nem létező programot. Csak a hasonlat kedvéért
írtam le ezt a néhány fajta programot, amelyek tényleg hasonlítanak az életünket ve-
zérlő „programokhoz“. Az operációs rendszer jelképezi a vegetatív idegrendszerünk,
meg egyáltalán mindazt, amivel megérkezünk erre a fizikai síkra. Hiszen úgy szüle-
tünk, hogy tudunk lélegezni, sírni, enni (szopni), inni, megmozdítani kezünk, lábunk,
fejünk, érzékelni világosságot, hideget-meleget, érintést és hangokat - vagyis működik
az 5 érzékszervünk. És ennyi.
A többi program (amelyek az elsajátított, megtanult ismeretanyagot jelenti) tehát ezek feltele-
pítése az idők folyamán történik: megtanulunk látni (tudtad, hogy ezt is meg kell tanulni?),
mászni, járni, beszélni, énekelni, rajzolni, megismerjük a környezetünket, majd ké-
sőbb is még rengeteg mindent, jóformán addig, amíg ezen a fizikai síkon létezünk. Az-
tán idővel, a merevlemezen kezdenek megjelenni a hibás szektorok - akárcsak az agy-
ban - információk kezdenek törlődni, elvesztődni, a programok egyre nehezebben fog-
nak indulni, működni.
Na igen. Eddig megvan a test és a szellem. Megvan a számítógépünk a feltelepí-
tett programokkal.
Kérdezed, hogy akkor még mi hiányzik?
Hát mi kell hogy működjön a számítógép? Mi az ami nélkül meg se mukkan?!?
Hát a bizsera! Vagyis áram - illetve élet! Mert anélkül a számítógép csak egy da-
rab fém és műanyag kupac! Akárcsak a test, amely egy kupac csont, gondosan és ízlése-
sen beburkolva hússal, bőrrel, imitt amott szőrrel, kibélelve vérrel és idegekkel, na
meg még sok egyébbel. Azt szoktam mondani, hogy a számítógép az, amibe bele lehet
rúgni!
A gondolatokat pedig szintén nem lehet megmérni jóformán semmivel, akár-
csak a programokat. Egyiknek sincs sem súlya, sem hossza, sem színe, sem szaga. Va-
gyis semmi, ami az 5 érzékszervvel direkt módon észlelhető lenne. Vannak és kész! Ha
nincsenek, akkor nem működik a test, illetve a számítógép. Tehát a programok azok,
ami miatt belerúgunk a számítógépbe - mikor felbosszantanak, mert nem úgy mennek,
ahogy elvárnánk.
Na most térjünk vissza a bizserára / életre!
Gondold meg, ha ez nem létezne, nem lenne ami működtesse a gépet / testet!
Képzeld el - illetve gondolkozz el azon, hogy mi a különbség egy levágott disznó-
comb és egy élő disznó combja között? Ezelőtt 10 perccel még a comb az élő disznó ré-
sze volt! Nemde? Akkor mi hiányzik belőle, ami a disznóban még megvan? Csak a vér?
Ha a műtéteknél használatos műszerekkel biztosítjuk továbbra is a vérkeringést, attól
már élővé válik? És ezzel máris eljutottunk az élet misztikumához - de most nem ennek
a kitárgyalása a cél!
Tehát a lelket el kell fogadnunk mint olyant, ami biztosítja az összeköttetést a
test és a szellem között. Ami nélkül e két előbbi csak nem működő (mármint a test), illetve
nem létező (a szellem) valamik.
És van még valami ami a lélek részét képezi: nevezetesen: az érzelmek.
Ha a plasztikus számítógépes példánknál maradunk, akkor ezt leginkább az
áram frekvenciájához hasonlítanám. Ha rendben van az áram feszültsége és frekvenciá-
ja, a gép rendben működik. Ha valamelyik eltérést fog mutatni a standardtól (220 V, 50
Hz), akkor előbb-utóbb a géppel gondok lesznek, meghibásodik.
Vagyis a lélek az, ami az élettelent élővé teszi, és átitatja az isteni esszenciával.
Az érzelmek azok, amelyek irányítják, vagy legalábbis nagyban befolyásolják
életünk folyamán úgy a szellemünket, mint a fizikai testünket is. Légy mindig kiegyen-
súlyozott (220 V, 50 Hz), és nagyon sokáig jól fog működni minden szerved - vagyis egész-
séges leszel! ***
Ha már definiáltuk az emberi „szentháromság“ létét, és elfogadjuk mint létezőt,
akkor elgondolkodhatunk a következő lépésen: van-e lelkük az állatoknak?
Hát miért ne lenne?! Hiszen ők is élőlények!
Egyébként is a lélek - a sokoldalú magyar nyelvben - a lélegzésből ered. Márpe-
dig minden állat, sőt növény is, lélegzik! Valaki mikor hal meg? Mikor utolsót lélegzik!
Vagyis távozik a lélek!!!
Ha a számítógépes hasonlatnál maradunk, és a lelket az árammal társítjuk, ak-
kor bátran és biztosan kijelenthetjük, hogy igenis, az állatoknak is van lelkük!!
Továbbvíve a gondolat folyamot: az állatoknak éppen úgy, mint az embereknek,
megvan a saját szentháromságuk: (fizikai)test, lélek, szellem.
Gondolom, a fizikai test meglétében nem találok ellentmondásra.
A szellemről: kiindulva az állatok agyának méreteiből, illetve az agy barázdáltsá-
gából, nyilvánvalóvá válik, hogy ez képtelen akkora méretű ismeretanyag befogadásá-
ra, amilyennel az ember rendelkezik. Számítógépes analógiánál maradva: az ember
szelleme - számítógép nyelven: egy windows 10-es, az állat szelleme pedig egy mobilte-
lefonokba való Android, amelyre értelemszerűen nem lehet annyira komplex progra-
mokat felinstallálni, mint a windows-okra. Ezért az állatok úgymond „butábbak“, illet-
ve teljesen másféle ismeretanyaggal rendelkeznek. Másféle programok vannak felins-
tallálva. Csak hasonlítsuk össze a Windows 10-essel rendelkező laptopunkon található
programokat, az Androidos telefonunkon található hasonló programokkal! Ugye men-
nyire le vannak butítva? Mennyi mindent nem tudnak megcsinálni, amit a laptop játsz-
va elvégez…
Viszont azáltal, hogy sokkal egyszerűbb a szellemük (a programok), valószínű hogy
sokkal kisebb egóval rendelkeznek - ha van is nekik ilyesmi egyáltalán- ezért aztán álta-
lában többnyire alfa szinten vannak - ez felel meg a számítógépes analógiában a 220 V-
nak, és 50 Hz-nek. Csak figyelj meg egy kutyát!
Milyen békésen tud heverészni naphosszat!
Erre van is egy viccem: nyisd ki az autód csomagtartóját, és tedd be a kutyádat.
Figyeld meg, hogy egy félóra múlva, mikor kiengeded, milyen boldog lesz, micsoda fa-
rokcsóválással fogja örömében össze-vissza nyalni az arcod! És ezután próbáld ki ugya-
nezt a pároddal! J

És ha már megvolt a bemelegítő előjáték, akkor elmesélem, hogy honnan is ju-
tott eszembe ez a fenti gondolatsor.
A minap beszélgettem egy állattartó családdal. Mindketten - férj és feleség - do-
hányosok, hobbi állattartók, és húsevők. Persze, mint lenni szokott, mikor szóba kerül-
tek az én étkezési szokásaim, rögtön ugratások célpontjává váltam. És akkor megfogal-
mazódott bennem ennek a kis esszének a megírása.
Nem akartam felsorolni a vegetáriánus életmód mellett és ellen szóló érveket.
Egyrészt mert bigott embereket nehéz meggyőzni valamiről is. A bigottság értendő -
érthető bármire: táplálkozási szokásokra, politikai, vallási meggyőződésre, és a sort le-
het folytatni jó sokáig. Másrészt azt vallom, hogy minden megnyert szócsata, eggyel
kevesebb barátot jelent. Harmadrészt pedig azt is megtanultam, hogy csak akkor se-
gíts, ha ezt kérik. Negyedrészt pedig, nem biztos, hogy nekem van igazam - ergo ez
esetben még csak segíteni sem tudok, esetleg ártani!
De!
Ha elfogadod a fenti eszmefuttatásom, miszerint az állatoknak is nagyjából
olyan lelkük van, mint nekünk embereknek, akkor a húsevés nem kicsit kegyetlen do-
log!
De hogy ne menjek bele nagyon a részletekbe, mert itt lehet a legjobban elvesz-
tődni….
Az európai ember elítéli a keleti embereket, mert azok megeszik a többi összes
állat mellett a kutyát is. Kínában ugye, az a mondás járja, hogy mindent megeszünk,
aminek lába van - kivéve a széket és az asztalt, mindent ami úszik - kivéve a hajót és
tengeralattjárót, és mindent ami repül - kivéve a repülőgépet. Mert ilyen az ő kultúrá-
juk… Úgyszintén, elítéljük az olaszokat, mert állítólag megeszik a macskát… Nálunk -
a mi kis hazánkban, ugye nyugodtan megesznek nagyon sokféle állatot, kivéve a hob-
biállatokat. A tehenet megesszük gondolkodás nélkül, de a lótól már ódzkodunk. Mint-
ha a ló nem a tehén „első unokatestvére“ lenne!
Így hát nem meggyőzni próbáltam ezt a házaspárt a vegetáriánus életmód eti-
kusságáról, szépségéről, hasznosságáról, hanem megkérdeztem , hogy ők megennék-e
a kutyáikat, illetve a lovukat? Na csak azt az elképedést kellett volna hallani-látni!
Az ő kutyáiknak illetve a lovuknak nagyobb a költségvetése mint a sajátom. Bár
az igazsághoz tartozik az is, hogy ezek a „házi barátok“úgy vannak szeretve, akár a gye-
rekeik.
Ebben majdnem hogy nem találok semmi kivetnivalót!
Csak a kettős mércét.
Mert az egyik állat, a hobbiállat mivoltából, emberszámba van véve! Élelmezési
szempontból - tabu!
Nem az a baj, hogy nem eszik meg a háziállatot!
Hanem az, hogy nem ismerik el az összes többi állatnak a „szentháromságát“!
És végül még csak annyit, hogy nem akarok senkit meggyőzni az én gondolkodá-
som helyességéről, hiszen én magam sem vagyok a tudás birtokában.
Na ennyit a mai agymenésemből….

J.Sz.István

Jó írás, tetszett, köszi 🙂

Zalán

Én is úgy gondolom, hogy ez a hármasság megvan az állatokban és a növényekben is. 🙂 A kérdésem, mit gondolsz arról, ha valaki olyan helyre született, ahol lehetetlen hús nélkül élni? A buddhizmusban elvileg nem esznek húst, azonban, példának vegyük Kasmírt és azon terület magashegyi részét, ahol úgymond megvan engedve azoknak az embereknek, mert másképpen végük lenne, ők is buddhisták, csak valamiért, és nem véletlenül odaszülettek. Biztosan már találkoztál hasonló kérdéssel. 😃

A te véleményed szerint, akkor tulajdonképpen ugyanolyan gyilkosság állatot ölni, mint embert? Káros szerinted az emberre nézve, ha állatot öl és eszik? Mármint most nem a testi dolgokra gondolok, hanem az ember lelkére és a szellemére. Erkölcsi szempontból, a szellemi-lelki fejlődés felől megközelítve milyen hatások lehetnek vagy vannak a te álláspontodból megközelítve ezen tárgykört?

Mackómuki

Zalán
Azt hiszem hogy most megfogtál.
De nagyon jók a kérdések!
Nem tartom gyilkosságnak, és bűnnek sem, minthogy egy fizikai világban élünk, ahol a fizikai testünknek, fizikai üzemanyagra van szüksége, ezért értelemszerűen, minden “megengedett” – ez a saját, szubjektív véleményem.
Mindenki a saját felelősségre kell cselekedjen, a saját igényeinek, ízlésének, vallásának megfelelően, továbbá a saját erkölcsi normái szerint kell meghoznia a döntéseit.
De azért talán nem árt tudni egyet s mást.

A. Elsősorban talán nézzük meg a táplálékok energetikáját.
Földünk minden élőlényének az alapja valamilyen módon a fény. És valami minél tisztább formában tárolja a fény energetikáját, annál jobb. Minél tisztább formában juttatjuk a szervezetünkbe a „fényt”, annál jobban “megvilágosodunk”.
Tehát a lépcsőfokok:
1. Bogyós gyümölcsök, amelyek direktben kapják a fényt. Minél sötétebb a színe,annál jobbak az oxidációs képességei. Példák: szeder, áfonya, málna, eper, alma, körte, stb.
2. Zöldségek, amelyek szintén direktben kapják a fényt. Itt is érvényes a sötét-világos szín. Példák:paprika, paradicsom (?), káposzta, saláta, uborka, stb.
3. Egyéb gyümölcsök, amelyek nem direkt kapják a fényt, többnyire csonthéjasok. Példák: dió, mogyoró, gesztenye, stb.
4. Egyéb zöldségek amelyek nem direkt kapják a fényt, többnyire gyökerek. Példák: murok, zeller, bab, tök, stb…
5. Gabonák.
6. Növényevők. Itt figyelembe venni, hogy mennyire vannak távol tőlünk genetikailag- minél távolabb, annál jobb. Tehát halak, madarak, növényevő emlősök.
7. Mindenevők.
8. És végül a ragadozók.
Ezek után, azt hiszem érthető, hogy miért nem esszük meg a rókát, a farkast, a kutyát, vagy a macskát.
És ha nekem nem hiszel, csak gondolj bele, hogy érzed magad a különböző táplálékok elfogyasztása után? Mennyivel könnyebben megbirkózik a szervezeted, mennyivel másképpen érzed magad 2-3 alma elfogyasztása után, mint mondjuk egy zsíros disznósült elfogyasztása után. És itt ne az élvezetre gondolj, hanem a közérzetre.

B. És akkor nézzük meg a „genetikai távolságot”: minél távolabb van genetikailag az elfogyasztott táplálék, annál jobb. Egy stupid példa: még mindig jobb megenni egy ragadozó halat (genetikailag nagyon távol, fény minőség szempontjából halovány), mint egy növényevő majmot.
Tudományosan megállapított tény, hogy ami egész közel áll hozzánk – például az emberhús, vagy a majmok fogyasztása kuru betegséget okoz.
Még a majmokat fogyasztó törzsek is megkapják a fent említett betegséget, hiszen a majmok talán mondanom sem kell, nagyon de nagyon közel állnak hozzánk.

Ezek után, csak mellékesen jegyzem meg, hogy jómagam nem erkölcsi, spirituális megfontolásokból lettem vegetáriánus, hanem betegség miatt.
Ezek a fenti dolgok, később “jöttek”, csak időben értettem meg a fent leírtakat.

Miki

Jó gondolatok, tetszenek.

Ritkán esik szó a szándékról. A valódi, belső szándékról. Kíváncsi lennék Csapat tagok véleményére.
Hülye példa, de érthető, sajnos nem egy amerikai film is él vele:
átengedem az utolsó repjegyet valakinek, akinek nagyon kell, a gép lezuhan.
Most akkor segítettem neki, vagy ártottam? HA emberi nézőpontok alapján tekintek rá, bármelyik oldalról megmagyarázható.
De vajon létezik “felsőbb” nézőpont?
Ahonnan ez (és bármely hasonó kérdés) objektíven megítélhető?
Ha igen, akkor van értelme emberi szemszögből vizsgálni a kérdést…?

Nagyon tetszik a “fény felhasználási/energetikai rangsor”.
De vajon a növények nem érző lények? (@Zalánnal egyetértve)
Nem értelmezhető velük kapcsolatban is a szentháromság?
Hadd ajánljak a könyves topic helyett most itt egy könyvet:
https://moly.hu/konyvek/peter-wohlleben-a-fak-titkos-elete
És ha minden él körülöttünk és minden élőre jellemző a szentháromság, akkor nem “ölünk” a szentháromság által jellemezhető élőlényeket minden egyes étkezésünkkor, de akár a levegővételünkkel is?
Így jutok vissza a belső szándékhoz.
Ha:

szándékosan pusztítok el egy baktériumot, vagy
szükségszerűségből húzok ki hagymát a földből, vagy
véletlenül gázolok halálra egy rókát,
akkor morálisan hogy viszonyulnak ezek egymáshoz?

Nem csupán az emberi (társadalomtól szerzett) gondolataink és hamis önazonosságaink határozzák meg a moralitását a szokásainknak és cselekedeteinknek?

Nem célunk ezen “földi törvények” fölé emelkedni és úgymond felülről, objektíven értelmezni a dolgokat és azok szerint cselekedni?

Nem feladatunk megérteni és megválaszolni (magunknak) azt a kérdést is, hogy miért vannak húsevők ÉS vegetáriánusok IS a teremtésben?

Nem mondom, hogy tévednek a vegetáriánusok, de azt se, hogy a húsevőknek van igazuk.
Azt mondom, hogy az igazság bennünk van, és sok (földi) kérdésben egyénenként változó, attól függően, hogy éppen miből és hogyan tanulhatunk a legtöbbet, hogy végül az “objektív” igazsághoz juthassunk.

PONT ÍGY JÓ, AHOGY VAN 🙂

Mackómuki

Ez valóban egy nagyszerű könyv!!!!! Kellene tanítani az iskolában.
Letölthető innen.
Egy nagyon hasonló film, megvan a youtube-on is: “Amiről a fák suttognak”

Gulyás Csilla

Én is már boncolgattam ezt a témakört magamban.
De végül a sajat életem megfigyeléseiböl azt a következtetés vontam le , hogy nagy katyvasz van a mai világban , de ez is volt a cél hogy minél messzebb kerüljön az emberiség az igazságtól .
Mivel mi emberek messze vagyunk létezésük fogalmával es értelmezésével , ezért inkább egyszerűbb olyasmi dolgokat belemagyarázni amit az elme képes elfogadni es felfogni . És ezaltal majd rosszabbul vagy jobban érezzük magunkat .

De semmi nem a növényről vagy akár az állatról fog szól , hanem saját magunkról .
Ez ugyan olyan mint egy eltávozott szerettünk az sem róla fog szólni hanem rólunk .
Neki aztán már mindegy mindegy .

Minden energia !
És ahogyan egy növény ugyan úgy egy állat is tudja mi az ő szerepe es feladata ebben a világban .
Tehát nem fog sírni egy virág mert lelegelte a tehén , vagy a macskanak sem lesz bűntudata hogy megette az egeret .
És lehet tovább ragozni , rózsa csak nem azért fog virágot hajtani es pompazni , mert attól fél úgy is levágva egy vázaba kerül .

Mindenki végzi a saját feladatát ami bele van programozva a szaporodásuk es a túlélésük érdekében.
Nem ítélkeznek stb..
Tehát amíg nem kerülünk közelebb az univerzális igazsághoz addig olyanra formáljuk/ formálják a valosagunkat ami legkedvezőbb es legelfogadhatóbb.

Ès akár merre induljunk mindig fogunk talalni meggyőző válaszokat . Mert az elme mindig keres , neki kell logikus válasz , hogy el higgye amit tesz azt miért teszi .

Szerintem az embernek egyénileg az a fontos, hogy viszonyul dologhoz , milyen tudati szinten van . És milyen energiával látja el vagyis formálja át magának .
Tehát ha jóízűen fogyasztunk el egy Steaket akkor az vérre fog bennünk vallni , ahogy a mondás is mondja . Az a lényeg ne legyen bűntudatunk azzal kapcsolatban ahogy fogyasztjuk . minden csak annyira hasznos számunkra amennyire ártani is tud .

Hiába egyforma az emberi genetika mégis különbözünk és teljesen eltérő betegségtől szenvedünk . legyen az akár hasonlo vagy teljesen eltérő életmód.
Valaki sosem cigizik vagy iszik, vagy vegetáriánus mégis rákos lesz , valaki meg nem.
Meg az állatok is mas személyiséggel rendelkeznek csak az alap természetük egy.

És ehhez nem kellenek kutatások csak jó paraszti ész es megfigyelés . Ha szépen bánunk egy virággal vagy állattal az látszani fog rajta.
Jobban nő a virág , több termést hozz.
Ezért van az hogy egy házi kedvenc idő elteltével a gazdájara hasonlít.

Láttam olyan tesztet ahol EKG helyeznek egy virág leveleire miközben, több virág van abban a helységben . behívnak egy embert aki szépen bánik az egyik virággal , utána egy másik ember aki tépkedi a leveleit . És mikor ujbol vissza hívják azt az embert aki jól bánt velük akkor az EKG meg sem mozdult vagy alig, de mikor a rossz ember lép be a terembe az EKG össze vissza jelez ,tehát mint az emberi test vibrálni kezd ( remeg , vacog ) Minden esemenyt memórizal az eletunkbe . Csak már nem vagyunk tudatában .
Ezert sikerül megjobban eltorzitani a dolgokat

Figyelembe kell venni a táplálkozási sorrendet. Mi hol helyezkedik el, tehát egy tehén aki kint a mezőn legeleszik az beviszi a szervezetébe azokat a tápanyagokat ami egy növényben szerepelnek és egyértemű kimutatható lesz a abban a húsban.
Te egy növényben sosem fog szerepelni a hús tapanyagai

Ugyan úgy értelmezhető minden folyamatra algaban sincs benne az ami a halban.

És az is lenyeges , ha elütnek egy vad állatot akkor az a hús ehetetlen , mert ijedtebe az egész teste össze rándul.
Miközben wagyu marha attol híres és finom mert masszirozak , zenét hallgatagnak vele . Ès nem szenved mikor levágják .
Tehát fontos hogyan ölik meg azt a jószágot .
És ugyan olyan fontos mi milyen energiaval főzzük azt meg , mert ettől is eltud térni pl az íze .

Tehát én személyem szerint egyik oldalt sem képviselem , probaltam mind a két oldalt . Ezért azt vallom hogy ha megismerjük magunkat es testünk jelzést . Amit jol tudunk értelmezni akkor úgyis azt fogyasztjuk amire szuksegunk van . Egészseges életet élhetünk es nem fog hiányt szenvedni

J.Sz.István

Gulyás Csilla Ès nem szenved mikor levágják .

Azért ebben kételkednék. Az ember szereti elhitetni ezt magával, hogy aztán nyugodtan megehesse, de vajon igaz-e? 🙂

Miki

Feltenném azt a kényelmetlen kérdést is, hogy amennyiben a szenvedés a tudatosság függvénye, akkor tulajdonképpen mit értünk szenvedés alatt egy állat/növény esetében…?
Nem akarok itt szőrszálhasogatni, de komolyan. A fizikai fájdalmat? De ha tudatosság híján nem tudok véleményt alkotni és ítélkezni, (én, egy állat) miszerint nekem most rossz, fáj és ezért szenvedek, akkor szenvedek valójában? Szenvedhetek egyáltalán?
Persze, értem, ha bántok egy állatot, igyekszik odébbállni, de vajon ez tudatosság? Nem csak valami külső hatások által létrejött (állati) ego ösztönös avagy reflexszerű cselekvése?
Oké, érző lénynek tekintek minden állatot, sőt növényt is, de attól még ez a kérdés felmerül bennem.
Merthogy egy ember esetében a szenvedés a tudatosság függvénye. Dönthetek úgy, hogy szenvedek és úgy is, hogy nem.
Nem vagyok meggyőződve róla, hogy egy kutya vagy tehén (vagy bármi) megteheti.

Mindezektől függetlenül a napokban kiástam egy régi, öreg tujasort a kertben, szeder és szőlőlugas lesz a helyén, de munka közben bocsánatot kértem magamban a tujáktól és elmagyaráztam nekik, hogy mi miért történik :-)
Mint ahogy a paprika palántáinkkal is nyilvánvalóan és hétköznapi módon beszélgetünk.