Sziasztok! Leírnám milyen gondolatokat ébresztettek bennem a fent leírt vitára bocsájtott témák. Természetesen vannak dolgok amelyek mellett állást foglalok, vannak olyanok, amelyek még kérdésként vannak bennem. Megpróbálom előtárni az én szemszögemből is jelenlegi véleményemet, hátha hozzá tud adni valamit, vagy éppen tisztításra szorul bennem. Előre leírom, hogy nem szándékozom személyeskedni senkivel, éppen az adott szemszögre válaszolok, és természetesen amire nem reagálok, azzal egyet értek, ezek a viták, mind tisztítanak, megértésre bírnak, és ami ezelőtt egy pár évvel problémám volt - a gondolkozásra - , mert mindent elfogadtam vizsgálat nélkül. Az autókkal kapcsolatban(és nemcsak, ide értem a számítógép, telefon, stb.)szerintem mindegy milyen meghajtású, mindaddig amíg a feltalált vívmányokat nem tudjuk a helyén használni, megfelelő korlátok között(Vízöntő). Tehát birtokba venni a lehetőségeket addig, amíg nem értünk meg általuk dolgokat, ez szükséges ebben a(Vízöntő) korszakban, ahhoz, hogy fejlődjünk. Például, a számítógépes világ által nyújtott lehetőség volt a segítség számomra, hogy rátaláljak a szellemiségre(vagy egy Magyarországon nyomtatott könyv elért hozzám stb.). Minél magasabb a tudattágulás, annál inkább nem lesz szükség ezekre. De egyelőre ebben a korban, időminőségben az emberiség ezen korszakában erre van szükség. A probléma abból adódik, hogy, akinek még nincs helyes alapállása, aki nem ad magasabb rendű értelmet életének, az nincs ahogy jól használja, vagy nem érzi mikor kell használni, meg mikor nem (Asztrológiai megközelítés szerint, az Oroszlán-Vízöntő tengely: a szellemiség adta lehetőségeket, vívmányokat élet élvezetekre, saját magunk hatalmaskodására és szórakoztatására használjuk, nem önismeretre, meg öntudat fejlesztésére, és egyben a közösség érdekében ), a birtoklás igazi értelmét nem ismeri, pontosan azt, hogy itt a földön nem birtokolhatunk semmit, csak ideig-óráig kapjuk fejlődés gyanánt. Példa erre a Tarot Bolondja. Itt van az pont is amikor nem értek egyet azzal az eszmefuttatással, hogy mi lenne ha felvásárolnánk százezer hektár erdőt nemes cél érdekében. Az én meglátásom ebben, miszerint nem lenne helyes birtokolni százezer hektárt, vagy az egész világ földjét, még akkor sem, ha lenne rá anyagi lehetőség. Ahogy a Bibliából idézett szövegben írja, az anyag mindenkinek a fejlődését kéne szolgálja(vedd birtokodba), és lehet az emberiség abból tanul(vagy nem), hogy látni fogja, íme, nincs egy fa sem, akkor elpusztultam. Tehát tegyük fel, ha felvásárolnám olyan célból, hogy ne férjenek hozzá, vagy megmentsem, azt nem látom helyesnek azért sem, mert szerintem beleavatkoznék a természet, Egyetemes Törvények rendjébe, dolgába, vagyis meggátolnám a fejlődés folyamatát, egy picikét olyan, mint amikor a cél szentesíti az eszközt. ,,A tolvaj előtt nincs zár” alapon, úgysem tudnám megállítani, azt aminek végbe kell mennie. Amíg az emberiség(az egyén is)nem ismeri fel problémáját ki fog ütni máshol. Ez olyan, mint amikor egy gyógyszert veszek be fejfájásra, igaz, hogy azt megszünteti pillanatnyilag, de a gyökér ok nem fog megszűnni, amíg nincs megértés. Itt jön be a személyes felelősség! De nem zárhatom el senki elől, azt a megismerést, hogy ha kivágja a fát, nem lesz, vagy ha elzárom előle, attól nem fog megváltozni, nem oldódik karmája, nehézsége, és ki fog csapni máshol, mint a betegség, utat tör magának, ha nem hagyom megnyilvánulni fejfájásban, más helyet fog találni magának. Én meg a birtoklással, és a hatalommal(adott esetben Istent játszással), hogy én megtehetem, rossz példa lennék, mert olyan nincs, hogy az enyém, még nemes cél érdekében sem, olyan nincs, hogy hatalmat gyakoroljak a többi fölött, mert én tudom mi a jó az emberiségnek. Na meg ahhoz, hogy annyi pénzem legyen, ahhoz nagyon sokat kéne tevékenykednem, ami túlzás, vagy nem tisztességes jövedelem lenne.
Számomra a profitorientáltság, amiről szó van, egyértelmű, nekem ez a szó, mint haszonszerzés, már eleve sántít. Nem szorul értelmezésre, magyarázatra(egyelőre). Vagyis nem a haszonszerzésre kell beállítsuk magunkat, sokkal inkább a rendeltetés szerűségre, amit előnkbe hoz a sors, felismerni, oldani a hiányosságokat, Hogy ehhez kell egy födél a fejem fölött, vagy ennem kell, öltözködnöm, vagy éppen a fejlődésem szolgálatára használom a fent említett dolgokat, az nem haszonszerzés, hanem szükség kérdése. Szűz, mint az anyag rendeltetésszerű használata. Nem birtokolva, nem haszonszerzésre törekedni(nem az a cél), és nem annak érdekében tevékenykedni. Ami a szegénység taglalását illeti, egyet értek abban hogy a szegénység lehet jel, de azt is tisztázni kell mi a szegénység(lehet csak szegénynek érzi magát, és akkor abban van a probléma), és ha valakinek nem jelent nyomort, akkor meg nem baj. Példa erre az az ember aki a barlangban él, pénz nélkül, és nem érzi ezt nehézségnek, tehát nem éli meg nyomornak, nem is akar teremteni, csak a mindennapit, hogy tovább tudjon menni a szellemi fejlődésben, maradandót alkotni, teremteni. Részt vesz a tárdadalomban, nincs neki semmije, de nem szegény. Nem rabol el tőle semmit senki, mert nem tud, mivel nem birtokol semmit. Akitől el vesznek, az azt kéne tanulja, hogy éppen a birtokolás kérdése probléma nála. Amiért nincs pénze valakinek, a teremtő ereje működik, éppen lehet nem jóra használja, ugyanúgy, ahogy aki azt hiszi, hogy teremtett, és íme amiért van, azt jelenti, hogy jól tettem valamit. Viszont a fenti példa a barlang lakóról, igazolja azt, hogy a szegénység viszonylagos. Ő nem érzi szegénynek magát, mert annak van birtokában éppen, ami már nem birtokolható, az ősbizalomnak, és ekkor a leggazdagabb. Újra példa ide a Bolond, amit nagyon szépen leír Hamvas a Tabula Smaragdinában, vagy az Arlequin-ben. Az igazi bőség és gazdagság bent van, bennünk van. Az anyag csak egy eszköz, ami által fel tudjuk mérni működésünket, és csak addig amíg nem tanultuk meg.(Bika-Skorpió tengely, birtokba venni a megismerésért, és elengedni amikor annak ideje van). Ha ezekkel tisztában lennénk, nem károsítanánk vele a Földet, jutna is maradna is
,,Az ember, Hamvas szavaival élve, a “mindig éhes disznó”, kizsigereli a természetet, tönkreteszi a termőföldet, kivágja az erdőket – és mindezt a profitért”(István)
Hamvas éppen azt akarja az én megértésem szerint mondani, hogy az állat ugyan megjeleníti számunkra ezt az őselvet, az ott és úgy van jól, rendeltetése szerint, de nekünk nem kell az ösztönszinten maradni, vagy mondjuk, hogy nem ez a rendeltetésünk.
,,1- kiteljesedés mint cél, feltételezi, hogy a teljesség elérhető, azaz van végcél… sőt maga a cél véges, mert elérhető”(Levente)
- ha nincs cél, meg sem születünk, az a tűz energia szükséges megnyilvánulása, sőt életben sem maradnánk. Tudom, hogy azt mondják a nagyok is, hogy az életnek értelme van és nem célja, de itt nálam valószínű zavarok vannak a fogalomban. Várom a kitisztítást.🙂
,,- 2- a karmaoldás valami rossznak, karmának a megszüntetésére fokuszál, nem pedig valami jónak az elérésére. A rossz megszüntetése alárendelt a jó eléréséhez képest. Utóbbi feltételezi az előbbit, fordítva viszont már nem igaz. Ez pedig kilátástalansághoz, spirituális rövidlátáshoz vezethet”(Levente)
számomra a karmaoldás boldogság, vagyis az úton lenni öröm. Élvezettel teszem nagyon sokszor, és amikor nem, akkor nem teszem jól, olyankor dacolok, ellenkezem, lázadozok, haragszom a sorsa is, ezek meg betegséget hoznak. Gondolom erre utal a Jézusi mondás, hogy ,,vedd fel a kereszted”, és amikor eldöntötted, hogy viseled, vagyis megértem, hogy ez a lecke fentről, és ezzel a rendeltetésemet végzem, már nem minősítem jónak, vagy rossznak. Állok elébe jelenlegi fejlődési szakaszom tükrében. Csak az úgynevezett rossz által tudok fejlődni, mert abból vagyok képes tanulni, de amúgy én azt gondolom éppen azért, hogy nincs jó vagy rossz olyan értelemben, hogy valamelyik mellett is állást foglaljak. Egyikből következik a másik.
