Jöjjön most a saját véleményem, tapasztalataim, meglátásaim.
Sok helyen megfordultam már, így van némi hasonlítási alapom.
Mindig, minden helynek van valamilyen alaphangulata, ami megragad, véleményt csikar ki belőlem, ítélkezésre kényszerít. Sokszor nem tudom sokáig szavakkal megmagyarázni, mint pl. most sem, Indiában.
De aztán leülepszik és többnyire találok valami “megfejtést”, mit miért érzek, éreztem.
Rengeteg összetevő van mögötte.
Indiában hasonló mélyszegénységet találtam mint Afrikában. De volt egy nagyon fontos különbség, ami az egészet meghatározta, sokáig nem tudtam beazonosítani. Tanzániában és Indiában is kosz és szemét volt az utcán, a körülményeik megoldása anyagi okok kapcsán igénytelenül kezdetleges, legalábbis európai szemmel nézve, de kedvesek voltak az emberek. Afrikában érdekes módon tolakodóbbak voltak, mint Mumbaiban, ahol sokkal többen voltak.
De ami a legfontosabb különbség volt, hogy Tanzániában lényegesen boldogabbak és a szegénységük(?) ellenére elégedettebbek voltak.
Mumbaiban valamiféle fásultságot, beletörődést, a jövőkép hiányát, vagyis reményvesztettséget éreztem, amit a kasztrendszerről olvasottak után érthető lett.
Legalábbis azt hiszem.
Mélyen elgondolkodtatott, hogy a védikus rendszer tulajdonképpen utópisztikus, mégis ez lett belőle.
Hogyan, miért? Készen kapták Krisnától (bárki is volt ő) a megoldást!
Úgy érzem fordítva ülünk a lovon :-)
Pedig nem bonyolult, ilyen az ember. Azt szokták mondai, az lesz gazdag, aki elég buta hozzá, hogy nagyon vágyjon rá.
A hatalommal pontosan ugyanez a helyzet. Aki már túllépett a hatalomvágyán, az elfordul tőle, nem vállal tisztséget, csendben marad. Akik pedig még nem ezen az úton járnak, azok észre sem veszik az előbbieket. Így mindig olyan emberek kerülnek hatalomra, akik elég hataloméhesek ahhoz, hogy tisztséget vállaljanak, amit végül majd arra használnak fel, hogy még hatalmasabbak legyenek. Sosincs vége.
Úgy érzem mindegyikőnk volt már korábban valamiféle király, uralkodó, stb.
És mindig lesznek akik előtt ott lesz ez a feladat még.
JÓ ÍGY A VILÁG…
…még ha ezt nehezemre is esik kimondanom.
