A Halak karmának a nehézségét tükrözi az a humoros mondás, hogy a madarak röptnek nyomától is képes megsértődni .
A Halak karmával kűzkődő személyeknek nagyon nehéz dolguk van, mert hajlamosak az önsajnálatra, önáltatásra , önleértékelésre. Ezzel egyszerre a fölényességre és az érzékenykedésre.
Sok munkájukba telik, amíg a fülüket rendesre hangolják. Addig, gyakran esnek bele abba a tévedésbe, hogy bár az hangzik el, hogy a gólya száll a kéményre, ők úgy hallják, hogy a kémény száll a gólyára. ???? Mindig megkeresik a sajnálnivalót, hiszen ők maguk azonosulva születnek ezzel az életérzéssel. Hogy honnan eredhet, az belső kutatómunkát igényel. Meg lehet találni azt a gondolkodási mintázatot mely beívódott a személyi alkotmányukba, nem tehetnek róla. Viszont szenvednek tőle és szenved a környezetük is.
Például egy olyan esetben, ahol elhangzik egy olyan párbeszéd, ahol valaki megkérdezi tőlük : “Hogy kérdezhet ilyen hűlyét? ” mi lehet a reakció (többek között)?
Megsértődés lehet belőle, mert azonnal azonosulnak azzal az érzéssel, hogy csakis róluk lehet szó. Na, tessék, lehűlyéztek. Hogy képzeli? ???? Ezt diktálja az önsajnálat tudatalatt. Csak ez lehet a helyzet, csak őrájuk vonatkozhat ez a megalázás.
Ez a kevélységnek egyik árnyalata. Igen, kevélység az is, amikor valaki leértékeli magát, mert elképzel és elismer maga fölött egy erőt, melyhez ő nem érhet fel. Legtöbbször a másik személy a mérce. Hozzá képest …..Persze, ez jó nagy önátverés, mivel mindannyian rendelkezünk az isteni maggal. Senki sincs a másik felett, vagy alatt eredendően.(Forrásügyileg)
A kevélység , vagyis az önsajnálat másik vetülete az, amikor a válaszra nem sértődik meg, hanem visszavág: -Hát kit kérdezzek, ha csak maga van itt? ???? Ebben a helyzetben is van értékzavar, fölény, de úgy van beállítva, hogy a másikat “kell” sajnálni. Lesajnálni. Lenézni.
Fölényesség így is, úgy is, csak az árnyalat ( s az irány) más. Az értékfelbecsülés lineáris és ezért hamis. László András szerint a legnagyobb bűn, amikor egyik ember a másikhoz hasonlítja magát.
Tisztának maradni úgy lehetne, hogy a fület rá kell hangolni a személyiségnek arra a fokára, ahonnan eredne a kevélység, a sajnálkozás. Ahol az erő még nem feküdt le az érzékenykedésnek (képmutatásnak). S onnan szemlélni éppen mi zajlik a valóságban.
Az érzékenykedés nem ugyanaz az érzékenységgel. Az éber érzékenység az az állapot, ahol nem alakul ki sajnálat. Ott az együttérzés lakik. A világos önértékelés, helyzetfelismerés és a másik személy reális értékelése foglal helyet.
Jó vigyázni, mert az élet, amilyen jó és szép, pont olyan törékeny és erős is. Egyidőben. Hajszálon múlik és vékony a határ ahonnan roncsolódás keletkezhet.
“Nem lehet elég ébernek lenni”- Hamvas Béla
