Biztosan lesz egy kiszorítás, ámbár egy olyan társadalomban nem szeretnék részt venni, ahol annyira megkülönböztetnek, hogy annyi szabad jogom sem lehet, hogy elmondjam a véleményemet. Ahol nem lehet már a lelkiismeret szabadságot sem gyakorolni, minden meg van mondva, minden korlátok között van. Ezen önkény nem hiába vonja maga után más lehetőségek felvetését. Mindenképpen össze kell fogni, létszükséglet, mert mindenkit egy irányba terelnek, lezárva ezzel minden más lehetőséget. Az, hogy ez az egyedüli út, az önmagában sántít, a vallásháborúkban is ezt elvakultan hirdették, legfőképpen a katolikusok, illetve a muszlimok, látjuk mi lett a vége. Nem szeretném, ha háború lenne, ezért elengedhetetlen lenne egy közös együttműködés megszervezése, kialakítása. Az is lehet, hogy lassan-lassan a pénz nem fog annyit érni, ezt itt nagyon is érezzük, azzal, hogy minden drágul ellehet képzelni mi lesz ebből. És a Csapatban, ebben a közösségben is lesznek olyanok, akik kényszerítve lesznek az oltásra, akik ott kell hagyják a munkahelyüket, ha nem akarnak oltást. Az ősbizalom a lényeg, mindig van kiút, nincs olyan, hogy teljes sötétség, ennek fényében pedig jó lenne, ha minél több ötlet és tervlehetőség elhangozna, leíratva lenne itt, főképp, akikkel jelenleg nem tudunk személyesen találkozni.
Én közösségben gondolkodom egyelőre. Vannak valakinek tervei már? Ki, miben dolgozik? Milyen jelek vannak arra, hogy az oltást kötelezővé fogják tenni a közel jövőben egyes munkakörökben? A gazdasági válság annál jobban érint, minél inkább valaki a rendszer része, láttam egy olyan embert, aki a természetben él, azt mondta, hogy ő egyáltalán nem érezte az előző válságot,(2008-2009) magától értetődik, nem volt ahogy. 😃 Azonban a jelen esetben mi fogjuk és arra is megoldást kéne találni, hogy miképpen lehet ebből pozitívat csinálni, hogyan lehet ebből pozitívan kijönni. Végül is pozitív értelme van szellemileg, le kell mondjunk olyan dolgokról, amelyeket eddig azt gondoltunk, hogy helyesek, ezek lehetnek elvek, eszmék, ételeke, márkás ruházat, stb, azaz a sorserők csupán segítségünkre vannak ilyen szempontból. Metafizikailag tehát egy pozitív és egy fejlődésre sarkalló időminőségként is felfoghatnánk ezt. De továbbra is azt vallom, hogy nem azért kell közösségben gondolkozni, mert most megvagyunk, megleszünk szorítva, hanem anélkül is, mivelhogy, ha mindössze azért szeretne valaki közösséget, mert nem akar oltakozni, avagy azért, mert félelmekkel tele van a jövőt illetően vagy esetleg így kényelmesebben tud élni, akkor az nem fog működni, csakis akkor, ha valaki ezt teljes lényével így gondolja, mert ez valahol szellemileg szükségszerű és járható út. Mindemellett nem muszáj az legyen, hogy mindenki költözzön most egy birtokra, ha vannak olyan Csapat tagok, akik nem Székelyföldön élnek, akkor az nehezen megoldható, de szeretném, ha szellemileg azok is éreznék, hogy nincsenek egymagukban a rendszerrel, a tömeggel, a nyomással szemben, hogy van másik út és nem kell megalázkodjon és beoltassa magát. Akik eddig itt élnek sem kell föltétlenül egy birtokon éljenek, csak összetartsanak. De, aki itt él és aki nem, azok is támogathatják egymást anyagilag és szellemileg is, a közösségnek ez a lényege, támogatni, felkarolni minden síkon egymást.
