Két nagyszerű írás sajnos mára eltűnt az internetről, de a webarchívumban megtaláltam, így ezeket most itt megosztanám.

Hol is hibádzik a paleolit táplálkozás?

A paeolit táplálkozás már ott hibádzik, miszerint azt állitja, hogy az ember alapvetően húst fogyasztott. A tudomány legújabb kutatása szerint –melyet alátámasztanak olyan ősrégi iratok, mint a legrégebbi esszénus iratok, a Zaratusztra Zend-aveszta, illetve az őskeresztények iratai- az „ős”ember a Pleisztocén kataklizma előtt a Földet boritó erdőket lakta, és gyümölcsökkel táplálkozott. Tehát az ember gyümölcs evő „állat” volt eredetileg. Ezt támasztja alá a fizikai felépitésünk is. Eszerint az ember fogai és emésztőrendszere rokonságban van olyan főemlősökével, akiknek táplálékát csak a gyümölcsök teszik ki. Adottságai teljesen különböznek a húsevőktől és zöldségevőktől. Emésztőszerveinek hossza tizenkettő, tizennégyszerese testhosszának a főemlősökhoz hasonlóan. Ez több mint kétszerese a húsevők emésztőszerveinek, és körülbelül fele a növényevőkének.

„A paleoit étrend a zsirfogyasztást helyezi előtérbe.” Nos, a zsir a legkevésbé fontosabb alkotóeleme a táplálékunknak. A zsirt ugyanis a test más tápanyagokból is elő tudja állitani, pl. cukrok, keményitő. A legfrissebb biokémiai kutatások szerint, a szervetebe vitt nyers zsiradékok kóborló elemmé válnak, egyik helyről a másikra úsznak. Emiatt nehezitett a hasznositásuk, emésztési problémát eredményeznek. Ezzel szemben a test által maga előállitott zsirok stabilabbak, nagyobb értéke van a test fűtőanyag biztositásában. A zsiradékoknak tart a leghosszabb ideig az emésztése minden táplálék között. Emellett a túlzott zsiradékbevitel veszteséget jelent néhány zsirban oldódó vitamin számára.

A hús fogyasztása húgysavat, purint, koleszterolt juttat a szervezetbe. Ezek felhalmozódnak a szervezetben és fokozatosan odavezetnek, hogy a vérerek elvesztik természetes rugalmasságukat. Az erek fala megkeményedik és megvastagszik, ami reumát, toxémiát, savasságot eredményez. A bélflóra leromlik, elszaporodnak a paraziták, melyek súlyos megbetegedéseket eredményeznek. Ezek a megbetegedések pedig pont azóta tombolnak,mióta megugrott a húsfogyasztás a civilizált emberek körében. Egy számos ország részvételével végzett kutatás , melyet egy Tudományos Táplálkozási Bizottság publikált, a következőre jutott: „Nem létezik abszolút fiziológiai szükséglet a hús tekintetében, mivel annak fehérjéje helyettesithető más növényi eredetű fehérjékkel, valamint a tejben, sajtban és tojásban lévő állati fehérjékkel.”

Szintén a legújabb biokémiai kutatások is alátámasztják az antropozófus orvosokkal karöltve, hogy a napi fehérje szükséglet 50-60 gramm. Amennyiben ezt túllépjük (régen téves ismeretekre alapozva 120-150 gramm fogyasztását javasolták!) Amennyiben túlzott mértékű fehérje kerül a szervezetbe, úgy az nem tud beépülni. A gyomor helyett a végbélbe jut, és a széklettel távozik. Távozás előtt azonban a végbélben marad, méreggé válik és megmérgezi az egész testet. Emiatt alakul ki a az érelmeszesedés is. A gabona nyersen fogyasztva valóban egészségtelen az ember számára. Viszont éppen ezért a gabonából készült ételeket hagyományosan főzve fogyasztjuk. A főzés során végbemennek azok a folyamatok, amik ha az emberi szervezetben mennének végbe káros hatást fejtenének ki.

Valóban a könyv irodalomjegyzéke 35 oldalas. De ez a 35 oldalnyi hivatkozás NEM mind a paleolit táplálkozást helyeslő irodalomból tevődik össze. Túlnyomó többségének nincs köze ehhez a táplálkozási irányzathoz. Ezt úgy kell érteni, hogy a könyvben nagyon helyesen taglalják a cukor és fehérliszt negativ hatásait: ehhez tartozik egy hivatkozás. Irodalomjegyzék tartozik a különböző ételek hatásaihoz, betegségekhez stb.

A természeti népek, az ősi kultúrák, nagy gondolkodók (Newton, Pithagorasz, Plutarchosz, Pliny, Hippocratesz, Voltaire, Leonardo da Vinci, Bacon, Socratesz, Seneca, Platon, Shelley, Tolsztoj, Ghandi) illetve, Buddha, Zaratusztra mind a paleolit táplálkozás állitásaival ellenkező nézeteket vallottak. Ugyanis mind vegetáriánusok voltak, és a gabona fogyasztás hivei.

ellenérvek ellenérvei

Sziasztok! Nem rossz a cikk, viszont zavar, hogy még mindig él a köztudatban egy-két mítosz, többek között a fehérjeszükségletünkkel kapcsolatban, ezért szeretném veletek megosztani ezt a cikket, amit egy vegetáriánus honlapon találtam:

A tudományos ellenérvek ellenérvei

Bár a húsmentes táplálkozás kapcsán általában a tudomány berkeiből csak ellenérveket és ellenbízónyitásokat olvashatunk, azonban ezeket a tudományos ellenérveket már régen megcáfolták, szintén tudományosan. Amerika orvosi berkeiben megtalálhatóak azok a kiadványok, melyek ezeket a bizonyításokat közölték, de ezek egyelőre nem fognak napvilágra és egyetemi katedrákra kerülni, lévén a húsipar pénzéről van szó. A tudomány az anyagi érdekeket szolgálja, így tudományos érvekkel tömnek hulladékot az emberek hasába. Na de lássunk néhány ilyen ellenérv – ellenérvet.

Néhány régebbi táplálkozástani könyv az ember mindenevőségének bizonyítékát a belek hosszúságában vélte felfedezni: míg a kutyának a legrövidebb a bélrendszere, mint ragadozó, a báránynak a leghosszabb, s az emberé a kettő között van, s ez bizonyítaná hogy mindenevő, ragadozó és növényevő egyszerre. Itt a félrebeszélés szerintem még abban az órában kiderült, mikor ezt az úgynevezett tudományos érvet megírták: a gyümölcsevő majmoknak a bélhosszúsága az emberével azonos, és az ember mellesleg nem a cellulózt (füvet és szénát) táplálkozik. Kissé furcsa, hogy az embert azóta is az omnivora (mindenevő) csoportjába sorolják táplálkozástanilag, akárcsak a disznót.

Ennek a szintén tudományosnak nevezett érvnek nem is kell ellenérv, hisz önmagát cáfolja: az embernek azért van szüksége húsevésre, mert a húsban levő carnin elősegíti az állati zsírok emésztését.

FEHÉRJEMITOSZ:
a. Mennyiségi néphülyítés: Egy régi patkánykísérlet során állították fel az ember napi fehérjeszükségletét. Utána rögtön kiderült, hogy a patkány anyatejében pontosan hússzor annyi fehérje van, mint az emberi anyatejben, de ezt a kiadványt eltüntették, s a felfedezőt lefizették.

b. Aminosavilag: A nagyjából húsz aminosavból, amelyek a fehérjék alkotórészei, kábé nyolcat esszenciálisnak neveznek, mert állítólag ezeket az aminosavakat a szervezet nem tudja előállítani. Ezeket ugyanakkor egyszerre kell a szervezetbe bevinni, hogy a szervezet abból fehérjét tudjon építeni. Éppen ezért teljes értékűnek nevezik azokat a fehérjéket, amelyek mind a nyolc aminosavat tartalmazzák. A leggyakoribb ellenérv a húsmentes táplálkozással szemben pontosan ez. Érdekes módon azonban itt nem említik meg azt, hogy a tej, a tejtermékek (kivéve a sajtot) mind teljes értékű fehérje források, tartalmazzák az összes esszenciális aminosavat. Ugyanakkor a zöldségek is, kombinálva, tartalmazzák ezeket, mégpedig olyan sűrű előfordulásban, hogy az ember még véletlenül is olyan zöldségeket, gyümölcsöket eszik egy nap, amelyek kiegészítik egymást aminosav–tekintetben, tehát csupa zöldséggel és gyümölccsel is bekerül a szervezetbe a nyolc aminosav, természetesen ezeknek csak a nyers fogyasztása esetén. Tejtermékkel kombinálva azonban a zöldségeket mind a nyolc aminosavhoz biztonságosan hozzájutunk. Még csak egy mondat: utólag tudományosan bebizonyították, hogy a burgonya fehérjéje teljes értékű, sőt a petrezselyemé is! A gabonát hüvelyesekkel kombinálva szintén egy helyen van a nyolc aminosav! _________________
“Az embernek önmagából művet kell alkotnia, hogy az örökben abban éljen.” - Hamvas Béla

A tudományos ellenérvek ellenérvei - második rész

A KÁLCIUM ÉS A FOSZFOR MITOSZA

Ha az orvostudomány berkeibe pillantunk, láthatjuk, hogy a húsevés fontosságát a foszfor és kalcium bő tartalmáért is ajánlják. Nézzük meg tehát, melyek azok a tudományos felfedezések, amelyek során egyértelművé válik ezen elméletek badarsága.

Az orvostudomány a csontritkulásból indul ki, s ennek megelőzését, sőt gyógyítását a rengeteg kalcium bevitelében látja, legyen az tejtermék, húsok (főleg hal) vagy kémiailag előállított kalcium – pótszer.

De mi a helyzet a csontritkulással (osteoporosis) és a kalcium bevitellel?

A kalcium csontba való bevitelét a magnézium biztosítja, ez a komp, amely a vérből a kalciumot a csontokba viszi. Magnézium bevitel nélkül a kalcium a vérerek falára rakodik, tehát a csontritkulás marad, melléje lesz egy kis érelmeszesedés is. A legtöbb magnéziumot a zöld – zöldségek (saláták stb.) tartalmazzák.

A vérben levő érzékeny kémiai egyensúly a kalcium – foszfor tekintetében kettő az egyhez. Ha túl sok foszfort viszünk be a szervezetbe, a szervezet a csontokból vonja ki a kalciumot hogy az egyensúlyt helyreállítsa. Miben van a legtöbb foszfor (hússzor annyi mint kalcium)? Halak és húsok.

Az állati fehérjék kiválasztásához a vesén keresztül kalciumra van szükség. A túlzott fehérje fogyasztás eredménye a kalcium veszteség, a csontritkulás.

Egy megfigyelés: azoknál az őslakosoknál, akik húst (sőt tejterméket sem) fogyasztanak, a csontritkulás betegsége nem ismeretes. Csontritkulás területén Amerika a világelsők közé tartozik, s mit ad Isten: a világon ők fogyasztanak a legtöbb tejterméket és húst.

A tudomány egyes képviselői már rég bebizonyították tehát, hogy a nyers zöldség és gyümölcs fogyasztása viszi be helyes arányban a kalciumot, a foszfort és a magnéziumot. A mai tudomány elfogadott elmélete pedig, amely a csontritkulással fenyeget, pontosan azt okozza.