A legtöbb embernek van hobbija. De az a szerencsés, aki a hobbijából keresi a pénzt, mert azt csinálja, amit a legjobban szeret. Úgy is mondhatnánk, hogy az ideális munka az, amit az ember amúgy hobbiból is megcsinálna. Ahhoz, hogy a hobbiból pénzt tudjunk keresni, három küszöbön kell átlépnünk.
A hobbi az, amit az ember munkaidőn kívül szívesen csinál, nap mint nap. Anélkül, hogy erre valaki kötelezné. És anélkül, hogy ezért valamit kapna, azon kívül, hogy fejlődik, és örömet okoz neki. Sokféle hobbi van, egyeseket könnyebb, másokat nehezebb pénzbe váltani. Fontos az, hogy csak az a hobbi váltható pénzbe, amit az ember nap mint nap csinál. A havi egyszeri tevékenységből soha nem fog tudni megélni az ember. Csak igen ritka kivétellel, de ez a legtöbbünkre nem igaz.
A hobbi nem az, amit magunkra erőltetünk azért, hogy új szakmát tanuljunk, hogy otthagyjuk a jelenlegi munkahelyünket. Az ilyen tervek soha nem vállnak be, mert bár sok munkával megtanulhatjuk az új szakmát, azt nem fogjuk igazán szeretni és élvezettel csinálni. Végül ugyanoda jutunk, ahol voltunk. Dolgozunk, várva a délutánt, a hétvégét és a szabadságot, várva a fizetést.
Azok az emberek, akiknek semmilyen hobbijuk nincs, azok nem fognak tudni változtatni sem a munkahelyüket illetően, sem a pénzkeresetükben, sem az életükben. Minden nap ledolgozzák a nyolc vagy akárhány órát, majd hazamennek, s eltöltik az idejüket tévénézéssel, olvasással, vagy sétával. A semmiből nem születik új lehetőség, annak előfeltételeit meg kell teremteni. Vannak, akik igazából semmit sem szeretnek csinálni, amiből majd meg is lehetne élni. Az olyan hobbik, mint a tévénézés vagy séta, soha nem váltható pénzbe. Azok, akik semmit sem szeretnek csinálni, vagy igen nehezükre esik bármit is tenni, meg kell elégedjenek a jelenlegi munkahelyükkel, és azt meg kell tanulják minél inkább elfogadni, ahhoz, hogy nyugodtan élhessenek.
A hobbiból szakmát és megélhetést fejleszteni két fontos tulajdonság kell:
Felelősség - meg kell tanulni a felelősséget felvállalni azért, amit csinálunk. A munkahelyek, a napi nyolc óra, a nem teljesítményorientált fizetés mind a felelősség elhárításához járul hozzá. Aki napi nyolc órában melós, annak nehéz megérteni, hogy a felelősség mennyire fontos.
Bátorság - főleg a felelősség felvállalásához. Ha nem merjük a felelősséget felvállalni, akkor áthárítjuk a feletteseinkre, kollégáinkra, az államra, hisz tőlük függ a fizetésünk is. Így leszünk napi nyolc órában a munkásosztály hősei. Aki azonban hobbiból akar pénzt keresni, az nem bújhat el többet senki mögött, elő kell lépjen, s a felelősséget vállalnia kell.
- Az első értékesítés
Az első küszöb az, amikor az ember először váltja pénzre azt, amit hobbiból csinált. Az út azonban az első eladásig elég hosszú és sok munkával jár. Alapötletnek lehet tekinteni azt, hogy a hobbi kezdetétől az első eladásig öt évnek kell eltelnie, abban az esetben, ha azt az öt évet aktív gyakorlással és tanulással töltöttük, napi legalább két órában. Persze ez az időszak lerövidíthető, akár egy évre is, de ez függ a tanulási, fejlődési képességünktől, a rászánt időtől, és a hobbi típusától. Amikor sikerült az első értékesítés, akár jóval áron alul is, már átléptük az első küszöböt. De ezután jön a neheze. Eddig még sem felelősség, sem bátorság nem igazán kellett.
- A régi munkahely lecserélése
Ahhoz, hogy a hobbiból pénzt lehessen keresni, a napi nyolc óra munka után maradt idő igen csak kevés. Nincs tehát fizikai idő arra, hogy az ember annyira jól megtanulja és kiismerje azt a területet, amelyből pénzt akar keresni, hogy azt ténylegesen be is tudja váltani. Nem elég jól csinálni azt, amit az ember el akar adni, ki kell ismerni az igényeket, a piacot, a lehetőségeket, ismeretségre kell szert tenni és így tovább. Délután öt fele már igen kevés az esély arra, hogy az ember mindezeket megtanulja. Márpedig ezek ismerete nélkül nem tudjuk eladni azt, amit csinálunk, legfeljebb csak aprópénzért és nagyon ritkán.
Az új munkahelyre több szempontból szükség lehet. Elsősorban azért, hogy az ember megtanulja és megtapasztalja azt, hogy milyen minőségben és hogyan kell dolgozni azért, hogy azt el lehessen adni. Erre az ember egyedül nem tud ráérezni. Másodsorban azért, hogy több időt dolgozhasson abban a szakmában, amely a hobbija, s amelyből meg szeretne élni. Ez a szakasz intenzívebb, több nehézséggel és elbátortalanodással, hisz többször fogjuk azt érezni, hogy nem vagyunk elég jók, nincs esélyünk a piacon, nem tudjuk megtanulni. Számos krízisen túl kell legyünk ahhoz, hogy a második szakaszt megoldjuk.
A régi munkahely feladása nagyban növeli a bátorságunkat és a felelősség érzetünket. Ha nem szakadunk ki a régi munkahelyünkről, akkor a következő szintre - a tulajdonképpeni hobbiból való megélhetésre - nem tudunk átlépni, hisz sem igazi bátorságunk, sem igazi felelősségünk, de még igazi tudásunk sincs ehhez.
- Profivá válás
A következő küszöb a profivá válás, azaz az ember kizárólag a hobbijából él, és ezt azért tudja megtenni, mert mérföldkövekkel elhaladt a régi tudása szintjéről. Innen visszanézve látja, hogy amikor először értékesítette a hobbija termékét, igen keveset tudott, és tisztán látja azt is, hogy azzal a tudással nem tudott volna megélni. Egy tízes skálán, ha hármasnak felel meg a hobbi, akkor legalább kilences kell legyen az a tudás, ami eladható. Ritka az a hobbi, amiben az ember egyedül van, és el is adható, nincs versenytársa, vagy igen kevés. A legtöbb foglalkozásban már ezren járnak előttünk, jobbnál jobbak, akik akár harminc éve fejlesztik magukat.
Ekkor jön el az idő arra, hogy az ember egyénileg vállalkozzon, s a munkájáért teljes mértékben felelősséget vállaljon.
(Kép forrása: https://www.moneycrashers.com)
