A Nap
Kulcsszavak: öntudat, önbizalom, önbecsülés, önazonosság, éberség, tudatosság, énkép, tekintély, erélyesség, teremtés, személyiség(tudat), egyéniség, önértékelés, önérzet, életerő, méltóság, központiság, alkotás, teremtőerő
Uralkodik: az Oroszlánban
Jelképe:
A kör(szellem) a végtelenség jelképe, a teljességé, egymagában hordozza és jelenti a véget, valamint a kezdetet. A mindent átható és mindenhol fellelhető korlátlan szellemet jelképezi. A kör közepében egy pont, mely az elsődleges(primer) megnyilvánulása a Teljes Létnek(Taonak), ez az egység, az Egy. Ez az Egy, a pont pedig az öröklét, amely a szellem körével körbeölelve látható. A megtestesülő Egy kiszakad ebből a teljességből, elválik és egyéniesül, függetlenedik, viszont kapcsolatát megtartja ezzel a határtalan léttel. A pont az egyéni tudat jelölője. A számtanban a pont egy térbeli helyet jelöl, amelynek azonban nincs kiterjedése(nulla). A nulla fogalma értelemszerűen nem a semmit tükrözi, hanem még a meg nem nyilvánult létezést(Tao). Ez a leírhatatlan valami(pont) a végtelen lehetőségeknek a kibontakozását hordozza magában, illetve jelképezi számunkra. Ez egy meghatározhatatlan mag, nem nevesíthető, melyből az élet bármilyen megnyilvánulása és kiterjedése elindulhat, megmutatkozhat.
Általános leírás
A Nap az ébrenléti tudatot jelképezi, a nappali fővilágosító, valamint a nappali éntudat, egyetemes öntudat, valamint a tudatosság jelölője. A gondolat és a teremtő(Nap) energián keresztül az ember az öntudatára ébred, hogy pontosan meghatározva magát - ki ő valójában. Ehhez természetesen tudatosság, éberség szükségeltetik. Tehát a Nap, mint a tudat, az Én, a tudatosság és éberség, vagyis az ébren lenni állapotnak az őserejét testesíti meg. Az aranykori ember még szoros kapcsolatban volt a szellemi világgal, egységtudata magától értetődő volt, tudta, miképpen neki lényeges feladata van a Földön, az anyagi létben. A Nap az egyenes és egyértelmű összeköttetést tartja fenn az egyéniségünk, az Énünk, illetve a felsőbb(szellemi) világgal. Rajta keresztül tudhatjuk, hogy a létünknek értelme van és kik vagyunk mi ebben az egész teremtésben. Ez az egyedi és megismételhetetlen személyiségünkön révén nyilvánul meg. A személyiségünk az, amely megkülönböztet a többi embertől, ebben jól különválaszthatóak vagyunk egymástól, ráadásul ez az alaptermészetünk pontosan(az Énünk, vagyis a Nap) a szellem testet öltött része, amelyen keresztül képessé vagyunk téve arra, hogy egyéni tapasztalatokat szerezzünk, melyeket visszavigyünk a Mindenségbe. Másképpen megfogalmazva hazavigyük. Haza vinni, s ami itt a Napnál kulcsfogalom az az, hogy öntudatra ébredni, ezt kizárólag úgy lehet, ha az ember tisztában van a válság tényével és vállalja is ezt az egészet, vagyis a (karma)terheket. Felébredni nem más, mint tudattal átszőni, átitatni ezt az egész létezést. A felébredt állapot maga az aranyöntudat, ahogy az alkímia mondja, ez az aranycsinálás művelete. Aranyt az átnemesítés által lehet létrehozni, ahogy az aranyból ólom lett, úgy lesz az ólomból is arany, mert minden ugyanabból a forrásból származik. Miképpen a teremtés a legalacsonyabb rezgésig, az anyagig terjedt, hogy tükröződjön, akkor az visszafelé is pontosan úgy tud megtörténni, merthogy minden az Egy átnemesíti, átalakított alakja. Ámde sajnálatos módon az alkímiát lezüllesztették, tetejébe az eredeti, valós lényegét, mely egy beavatás volt lerombolták és félremagyarázták, csakhogy itt nem erről a félremagyarázott dologról van szó. Az alkímia, mely ugyanazon az ősi bölcseleten alapszik, mint a többi hagyomány(kabbala, asztrológia, Tao, Upanisádok), éspedig azon, miképpen ez a jelenlegi világ nem az elsődleges természet, hanem egy, a legelső megnyilvánult létezésnek minőségében és milyenségében értékvesztettebb alakja, ez a történeti korszak, a tört lét, vagyis a válság állapota és ténye.
A Napnak megfelelő alkímiai művelet a finomítás(szublimáció). A Nap(yang) a teremtő atya, a kiáradó, alkotó, elsőként megmutatkozó energia. Sokan ezt nevezik az isteni szikrának. Az arany az analógia nyelvén a Napnak felel meg. Ha az ember Nappá(arannyá) változtatja magát, voltaképpen helyesen használja ennek az őserőnek a képességeit, akkor helyre tudja állítani önmagában az eredeti rendet, a megértéssel, ugyanis a Nap nem más, mint az Egység, tehát a legelső megmutatkozás a Teljes Létnek(Abszolútum), melyből minden született, amiből minden kiáradt, ennek következtében minden ebből indult el és ide is tér vissza, az alkímiában úgy tartják, hogy minden az Egy átváltoztatott alakja és megjelenése, ez okból vissza is vezethető ugyanide bármi, ami belőle keletkezett. Ennek a tudása a felébredés, az önátvilágítás és az éberség. Miképpen a Nap, mint égitestet vizsgáljuk érzékelhetjük, hogy meleget, világosságot, fényt áraszt, sugároz, mely elengedhetetlen az élethez. Az emberre fordítva ez a fényesség-világosság, illetve meleg-sugárzás az átvilágítás és a tudattal való átitatás művelete. Tudatosítani magamat, aminek eredményeképpen az önazonosság megszületik.
Az önátvilágítás mérvadó tényező a Napnál s az emberben, hiszen enélkül lehetetlen lenne az önkijavítás menete. A tudatos erőfeszítés és törekvés a folytonos javítás a megváltás alapköve. Az egyenesség és erélyesség sokat számító adottság ennél az őserőnél, mivelhogy ez a belső tartás, a méltóság az, ami képes meggátolni abban, hogy megalkudjunk, meghunyászkodjunk valaminek vagy valakinek. Ez a tartás és éber öntudatosság azt az erőt adja, mellyel uralmat tudok gyakorolni, ámbár nem másokon, hanem önmagam fölött. Vagyis itt semmiképpen sem arra kell gondolni, hogy az uralkodás egy önkényes, elnyomó magatartás, hanem kizárólag szellemi erény. Az önuralom a helyesen felvett ellenállásnak is a kiindulópontja. Ez a tényleges erő. A megvesztegetettség(korrupció) elleni fellépéshez ez a határozott, öntudatos, erélyes, erős kiállás szükségeltetik. Aki ennek nem áll ellen az meghasonlik, vagyis tudatosan egység bontás végez magával szemben. Vagy, ahogy az analógiás fogalmazásban ezt még elmondhatnánk, megtöri a gerincét, behódol. Mindezek mellet a Nap jelenti még a határozottságot, önmeghatározást, hogy hogyan állok én magamhoz, hogyan látom én saját magamat, végül milyen összeköttetésben vagyok a külvilággal.
