A Jupiter
Kulcsszavak: hit, erkölcs, különválasztás, meggyőződés, tér, kiterjedés, felsőbb látás, magasabb értelem, egészben-, egységben gondolkodás, egységesítés, bőség, belátás, felismerés, világnézet, egyetemes igazság, értékrend(belső hierarchia), értékítélet, megkülönböztetés, kritika, derű
Uralkodik: a Nyilasban és a Halakban
A Nyilasban a Jupiter nappali(pozitív) oldala érvényesül, kiáradó erők jutnak kifejeződésre. Kifejezetten lelkes és szabadságszerető ebben a helyzetben. A Nyilasban arra összpontosít, hogy szellemi-metafizikai ismeretekre tegyen szert, aztán továbbítsa mindenki felé. Magasztos eszményképekben gondolkozik, melyeknek sokszor a gyakorlati megvalósítása soha sem történik meg. Hajszolja a kihívásokat, különösen azokat, ahol értelmi képességeit kiélheti.
A Halakban az éjszakai(negatív) fele érvényesül. Befogadó. Ingatag, nehezen különválasztható dolgok helye ez, mindemellett befolyásolhatóságot, hiszékenységet ad e (negatív)bolygóállás. Homályos érzést nyújt a szülöttnek, úgy tűnhetnek a dolgok, hogy megfoghatatlanok, kiismerhetetlenek. De ezenfelül kiváló érzéke van, mikor ez a helyzet felemelő képességként jelentkezik az nagyfokú tisztánlátást, átélést kínál és a dolgokat képes az Egyetemes Törvények szerint értelmezni és helyrerakni.
Megjegyzés: legtöbbször az asztrológiában a negatív és a pozitív nem a jót, a helyeset vagy a rosszat, elvetendőt jelölik, hanem a nőit(negatív, befogadó, szeretet) és a férfit(pozitív, kiáradó, fény, értelem), a két teremtő alapelvet, a Yint és a Yangot. Továbbá ez a női és férfi fogalom nem összetévesztendő a biológiai nemekkel.
Jelképe:
A félkör(lélek) és a kereszt(anyag). A lélek itt, mintha kiemelkedne és elhagyná az anyagot, magasabb utakat keresve és az örök hitben bízva, hogy van valami felsőbb rendező elv.
Általános leírás:
A Jupiter-i őserő elrugaszkodni látszik energiájával az anyagtól, a földi kötelékektől. Az emberi lélek elérkezik a sok ismeretből megszerezett tapasztalat útján oda, hogy van valami magasabb értelem, ami a világot rendezi. Az erkölcsi rend egy a szellemi útnak való megfelelés és olyan hitbéli rendszereknek a velejárója, amely által az ember képes önmagát elkötelezni valami iránt, az erkölcs egy belső oszlop, mely megtartja hitében az egyént. Az erkölcs ugyanakkor kötelez-kényszerít arra, hogy a vágyakról lemondva eleget tegyen a szülött annak a szellemi-metafizikai útnak, amit választott.
Egy roppant nagy téma kerül terítékre a Jupiter kapcsán, ez pedig a különválasztás, megkülönböztetés. Ezen műveletek a tisztánlátás és éberség képességét alapozzák meg, valamint később az Egység megteremtését. Azon dolgok kerülhetnek kizárólag egységbe, melyeknek megvan a maga helyük, rendjük. Amennyiben a Jupiter-i őserő nélkül nem lennének kiválogatva és helyrerakva metafizikai megközelítésből a dolgok, abban az esetben azok összefolynának és mérhetetlen zűrzavar uralkodna el. Megkülönböztetés és válogatás nélkül a tapasztalatokból, az átélésekből lehetetlen helyes következtetéseket levonni. Ide szükséges a metafizikai tudás és a felsőbb látás. Az éberség a szív józansága, összpontosítás, mely egy középpontból, egy központi tengelyből látja a dolgokat, ez az egyben látás képessége, nem külső részből, cikkelyekből szemlél, hanem egy belső tengelyből látja az Egészet. Ez a Jupiter-i őserő egyik jelentése, az Egyben látás, Egységben gondolkodás, ez az a metafizikai szemléletmód, tengely, hogy minden a szellemből való, hogy ami fent van, az megfelel annak, ami lent van. Ez a felsőbb értelem, amely nem egyéni, hanem egész, nem részletben gondolkozó, hanem egységtudatban értelmezi a létezést. Ez az Jupiteri elv, amit az a bölcs birtokol, akit a Tao nem-cselekvő embernek hív, az a Buddha, aki ébren van, ő a megvilágosodott ember.
A tisztánlátás és éberség nélkülözhetetlen a tájékozódáshoz, ahhoz, hogy tisztán megtudjuk ítélni, hogy amit éppen vélünk, feltételezünk, cselekszünk az helyes-e vagy sem. És amint írtam, ha ez megfelelőképpen külön van választva, akkor egységesíteni tudjuk a sokaságot. Az alkímiában jól megfogalmazták, hogy kizárólag a jól különválasztott és megértett elemek egyesíthetők. Ugyanakkor az elemek nem szakíthatók szét, mert minden az Egynek a része, nincs egyik a másik nélkül, minthogy ezt a polarizált világunkból már tudjuk. A poláris világot az egységtudatból érthetjük meg, és az egységet a poláris világból. Az egyik a másikból jön. A Jupiter-i elv ezt a körkörösséget értelmezi és hozza egybe.
A kritika, melynek célja a megítélés, ezenfelül a dolgok helyrerakása. A Jupiter-i elv egy szakadatlan kritikai alapállásra van berendezkedve, amivel találkozik azt bírálat alá veti, hogy ezt követően megvizsgálja szellemi-metafizikai szemszögből és eldöntse, hogy annak hol a pontos, rendeltetésszerű helye. Mi a jó és a rossz, mi a helyes és a helytelen. A kritika sarkalatos állomás és elengedhetetlen a megkülönböztetéshez, hiszen értelemszerűen van szükségszerű különbség a jó és a rossz, a helyes és a helytelen között, semmiképpen nem moshatók össze, csupán nincs olyan, hogy csak jó vagy csak rossz, minthogy nincs csak helyes vagy csak helytelen sem, mert egyik a másikból következik. (Egy másik szint, amikor azt mondjuk, hogy nincs jó vagy rossz, mert minden az egésznek a része.) Hanem igenis, felettébb jelentős megkülönböztetni a jót a rossztól, ennek az az értelme, miképpen kizárólag ily módon tudom megállapítani, hogy hol a helyem a világban, hová tartozom, mihez tartom magam, mit kövessek. A gyilkosnak vagy egy ápolónak, egy jótevőnek is megvan a megfelelő szerepe az Egységben, de nem moshatom össze, valami megkülönbözteti őket, ez a tisztánlátás képessége és szerepe: ez a Jupiter.
Ez itt nem az eredeti, teremtett, természetes rend, amit tapasztalunk az anyagban, hanem egy torzított megjelenése a szellemnek, egy létrontott állapot. A Jupiter-i elv meghatározó fontossággal bír, ugyanis, ahhoz, hogy a természetes, eredeti rendet, egységet helyre tudja állítani az ember,(egyénileg és közösségi szinten) ahhoz külön kell választania, meg kell különböztesse a jót a rossztól, a helyeset a helytelentől. Ez az alkímia nyelvén az átnemesített öntudat, az arany öntudat: ez az isteni ember. Ez egyébiránt életfeladata mindenkinek. Erre való a fent leírt Jupiter-i elv nélkülözhetetlen szerepe, a kritika pedig ennek a műveletnek segédeszköze. A kritikát egy felsőbb látásból, illetve a helyes döntést meg a dolgok helyreállítását az Egyetemes Törvények megismerésével tudom kivitelezni. Az Egyetemes Törvények egy a világot fenntartó, rendező, mozgató erői és örök érvényű, megmásíthatatlan igazságai. Hogy mi helyes és mi nem, mi jó és mi rossz ezen Törvényekből tudom eldönteni. Ezek hordozzák magukban az egyetemes igazságokat. Indokolt, miszerint létezik valamilyen nagy és egyetemes Igazság(felsőbb kinyilatkoztatás), mert enélkül nem lehetne felelősségteljesen eljárni, élni, enélkül egy óriási zűrzavar lenne a világban. Ráadásul a teremtés nem is történhetett volna meg, valamint nem lenne értelem az egész létezésnek, ugyanis valaminek valami módon, valamihez igazodva kell rendezni, igazgatnia a világot.
Ahogy a Szaturnuszhoz az idő és a visszahúzódás, úgy a Jupiterhez a tér és a kiterjedés kapcsolódik, azért is lényegbeli ezt megemlíteni, mivelhogy ezen két őserő, sorsbolygó tartja fent a létezés változását, lendületét, mozgását. Mindemellett a növekedés és fejlődés is idetartozik.
A Jupiter-i őserőhöz sorolhatjuk az értékítéletet és az értékrendet. Miután minden a helyére került az emberben, akkor lesz egy belső értékrendje, ezt azért lényeges megemlíteni, mert nem egy külső értékrendje lesz az egyénnek, amit a társadalmi elvárások, szokások mintáján fog felépíteni, hanem egy szellemi alapokon, elveken, tudáson, illetve az egyetemes igazságokon, törvényeken fog nyugodni. Ennek köszönhetően képes lesz meghatározni a valódi fontossági sorrendet.
