A Szaturnusz
Kulcsszavak: korlátok, szabályok, (egyetemes)törvények, keretek, határok, elhatárolódás, határozottság, szorongás, tanulás, (ön)nevelés, idő, összehúzás, felelősség(tudat), kötelezettségek, következetesség, fegyelem, erélyesség, rendszer, szerkezet, a „küszöb őre”, gátlások, sors, határhelyzet, felettes Én, lelkiismeret, érettség, alázat, szigor, elvárások
Uralkodik: a Bakban és a Vízöntőben
A Bakban ennek az őserőnek a nőies(yin,negatív) éjszakai fele jut érvényre. Erejét a társadalmi irányelvek, elvárások, szabályrendszerek, társadalmi címek felé és a törvényesség felé irányítja, ám nem pusztán az anyagi, tehát jogrendszerek, mai általánosságban vett törvények felé, hanem az örökkön létező és működő Egyetemes Törvények irányába. Megszilárdító ereje könnyen áthághat merevségbe, rideg magatartásba és érzéketlenségbe.
A Vízöntőben a férfias (yang, pozitív)nappali oldalát működteti, ahol a megszilárdított elképzelések, eszmék és törvények újragondolása, újraértékelése történik meg. Amik már nem a fejlődést szolgálják, amelyek visszahúzóak, fásultak azt megújítja az eredeti rend állapota szerint, alkalmazkodva a kor társadalmi rendszereihez meg szokásaihoz. Ez elemi állomás, hiszen a legmegfoghatóbb anyagból, a tapasztalásokból és azoknak a helyesen leszűrt következtetéseiből, az Egyetemes Törvényeknek megfelelően felvett alapállásából elindul a lélek a megváltás irányába. Ehhez nyújt helyes táptalajt a Szaturnuszi ebben a jegyben.
Jelképe:
A jelkép kifejezi az anyag fontosságát, ugyanis ebben az esetben a kereszt, a Szaturnusz egyik fő kérdéskörét hordozza, éspedig a felvállalandó sors-, illetve életfeladatok terhét, nehézségeit, melyek sokszor fájdalommal, szenvedéssel járnak. Voltaképpen arról van szó, hogy mindenki fel kell vegye a keresztet és végig kell vinni azt az élet állomásain. Itt az anyagi tapasztalások jelentőségteljessége, a földi valóság, végesség nyomatékosul, továbbá felülemelkedik a lelken(félkör), amely egyébként szeretne ettől a kötöttségtől elválni, elbomlani.
Általános leírás
Az egyetemes és a személyi felelősség(tudat) őserejét testesíti meg a Szaturnusz. Nehéz kérdéseket vet fel: hol, miben vagyunk felelőtlenek, hol nem akarunk a szellemi törvényeknek megfelelően élni, hol akarunk megalkudni? És így tovább. Ezekkel szembesülni nem könnyű dolog. Mindenki követ el felelőtlenséget, olyan dolgot az életében, amiért nem vállalja a tetteinek a következményét. Aki tudattalanságban él az felelőtlen, aki nem akar fejlődni és kimagyarázza, megmagyarázza tetteit, aki menekül a sorsnehézségek elől, a feladatai elől, aki nem vállalja magát teljes valójában mind-mind felelőtlenségben él, teljesen mindegy, hogy tudatosan áll ellen, avagy tudattalanul. Lényegében és legegyszerűbben megfogalmazva az a személy, mely nem veszi tudomásul és nem vállalja a válságot, a karma terheket(Szaturnusz) a tanulást(tapasztalást), hiszen ezért vagyunk a Földön, az anyagban, akkor az egyenesen felelőtlenkedik. A romboló(negatív) meghatározódások(karmák) nem oldása nem pusztán személyi felelőtlenség, hanem az egész létezés ellen elkövetett leépítő, visszahúzó energia(cselekedet). Amennyiben valaki nem tud(mert nem akar) a törvényről, attól nem menetesül a következmények alól(büntetés), felelnie kell a tetteiért, amit elkövetett. A Szaturnusz által megtestesített őserő azt az érzést adja a személy életében, mely elől nem lehet elbújni, sem nem alkut kötni, hogy enyhítse a ”büntetést”, vagyis a kötelezően vállalandó következményeket . Ezt az őserőt a régi asztrológiában a sorsnak is nevezték, ezenfelül ő volt a kapu, a törvény vagy a küszöb őre is. Ez legérthetőbben annyit jelent kizárólag, hogy,a szaturnuszi őserőnek az elve, miszerint addig kényszerít bele a tapasztalásba, amíg meg nem értjük a tanulnivalót, fel nem vállaljuk, meg nem oldjuk. Meggátol, megakadályoz, újra és újra belevisz a tapasztalásba, ha nem értünk belőle. Minden áron, mert a teremtés lényege az, hogy kijavítsuk, meghaladjuk azt a hibát, nem az, hogy élvezkedjünk, benne maradjunk, így habár a szaturnuszi őserőt sokan fájdalmasnak gondolják és élik meg, közben csak segíteni akar, hogy felébredjünk és jobbá tegyük az életünket. Egyszerűen nem enged tovább menni, amíg nincs helyre téve valami, ami sorsszerűen az egyéni karma oldáshoz föltétlen szükséges. Ezzel együtt a Szaturnusz védelmez is bennünket és csakis annyit enged megérteni, tapasztalni, amit elbírunk, amire megértünk. Más szóval addig ismételteti, akár fájdalmasan, szenvedéssel teli, betegség által a feladatokat, a kapott tanulnivalókat, amíg végül az ember fel nem ismeri, rá nem ébred annak okaira és rá nem lép a szükséges és kikerülhetetlen változás útjára. Minden áron felelősséget kell vállalni, nincsenek itt félmegoldások, egyességek, intézkedések, sem hamis szeretet megoldási tervek. Nincs olyan, hogy: ráérek, majd később, a jövőben valamikor, a következőben, itt nincs halasztás, itt nincs kibúvó, gyakorlati dolgok vannak és következmények, ha valaki nem csinálja, amit tennie kéne vagy tudatosan vagy tudattalanul mást csinál annak okozata, kihatása lesz az életére és akár más életére is, és ez alól senki sem kivétel! Mivel a komolyság is idetartozik nem lehet tudni, milyenképpen egy-egy efféle felelőtlenkedési játéknak milyen káros eredménye, vége lesz.
Ez a korlátozó erő megóv, keretek közé zár, olyan módon, miképpen érezteti az anyagi valóságot, nem hagyja, sőt, rendesen kötelez az itt maradásra, nehogy elszálljunk az földi síkról és folyton-folyvást álomvilágban érezzük magunkat. A következetes-lelkiismeretes tanulás egy jelentős ismérve a Szaturnusznak. Ez magában hordozza a türelmet, a kitartást, az önuralmat, illetve a tűrést. A következetes-lelkiismeretes tanulás, amikor tudatosítsuk a felvállalandó feladatokat, nem menekülünk el előle, nem magyarázkodunk, hanem magunkra vesszük a keresztet. A kereszt felvétele a Szaturnusz jelében áll. A szaturnuszi tanulás pedig a fent leírtak szerint történik, vagyis következetesen és lelkiismeretesen. A következetesség az az, mikor tudatosan oldom a karmám az egyetemes törvényekkel összhangban, amely a valódi törvényesség(tehát nem az anyagi törvényekről van szó), szilárd alapállásom van, elhatárolódom a megalkuvás és a megvesztegetettség állapotától(korrupció), ezeknek megértem, de nem élek velük, voltaképpen ez a helyes önuralom(fegyelem) és erélyesség(tartás), valamint a határvédelem. A következetesség egyszóval, miszerint én ezen cselekedetekhez hűen és kitartóan, nem meggondolva magamat, kételyek nélkül ragaszkodom és ezek szerint élek, ráadásul eme törvényekhez, alapelvekhez tartom magam megingathatatlanul. A lelkiismeret mindössze arra van, milyen módon jelezze a tévedéseket, avagy azt, amikor tévútra, megalkuvásra szeretnénk folyamodni, netán abban vagyunk. Ez szükséges a helyes út megtartásához, amely nem könnyű, pontosan azért, hogy sokan adják fel („Sok a meghívott, de kevés a kiválasztott.”), ide nélkülözhetetlen a türelem és az alázattal való tűrés. A tűrés a tetteinknek a következményének az elviseléséhez kell, s ezt pedig türelem nélkül nehezen megy. A tűrés nem azonos a szenvedéssel, inkább egy szent közönynek felel meg.
Az alkímiában a megszilárdítás(koaguláció), a végső állapotot megteremtő művelet felel meg a Szaturnusznak. Alapjában véve a fent leírtakban már elhangzott ennek a kifejtése. Az az ember, aki nem gyakorol fegyelmet, erélyességet, nem húzza meg a határokat az aljassá válik, meghunyászkodik, túlságosan elfogadó, puha lesz. Viszont a másik véglet is lehetséges, aki ezt a műveletet túlzásba viszi, merev, kemény és érzelementessé(szárazzá) válik.
A törvényességet és szabályokat, melyek a szellemi világot tükrözik nem valósíthatók, nem működtethetőek rendszer és keretek nélkül. Ahhoz, hogy a karma oldás megtörténjen bizonyos rendszerek indokoltak. Elengedhetetlen egy kimérhető, keretekre épülő élet berendezkedés, hogy az ember egyértelműen megtudja vizsgálni és látni a tettinek a következményét, érezze, tapasztalja, okuljon belőle. Valamint szabad is legyen mindenek előtt, a Szaturnuszhoz vehető az eredeti szabadság is, amikor is az ember megérti, miképpen csakis korlátok között lehet szabad. Amennyiben nem lenne rendszer ezek a visszatükröződések szétfolynának, elvesznének, zavarosak lehetnének, amelyekből kifejezetten nehéz lenne tanulni, levonni a megfelelő tanulságokat. Ellenben nem ez a célja a teremtésnek, miszerint elzárja előlünk csellel, fondorlattal a megértéseket, ugyanis a fejlődés előrébb való.
Aki eléggé alázattal van a létezés felé, az emberek, maga irányába, képes elfogadóbb lenni és megérteni, ez a rugalmasságot adja majd. Ez a tanulás egy formája. Az élet alázata, miképp tisztelettel vagyok minden megnyilvánult dolog, élőlény, a természet iránt, hiszen ez a szellem csodálatos megmutatkozása. Tisztelet nélkül nem tudom megérteni és elfogadni a létezést, beszűkölté válok, elhidegülök a társadalomtól, hittételek szerint, alázatlan viselkedést veszek fel, amely önkényes elhatárolódásba visz. Ez is önvédelem, viszont a rombolóbb alakja, mert megvédem magamat a tapasztalástól. Az elhatárolódás ebben az esetben káros. Az alázat alkalmazkodóvá tesz, az ember társaimmal való együtt élés alapköve ez, mely nélkül önmagam által kitaszítottá válok.
Az önmegtagadás tárgyköre is ide tartozik. Megvonni magamtól az élet szép, kellemes dolgait. Szorongások, szinte bármitől: egy nehézségtől, megpróbáltatástól, hangos beszédtől, és így tovább. Ám ezek a gátlásos-szorongások általában egy jelzőrendszerképpen működnek (sorsjelzések), tehát amikor valamilyen területen dolgom van, jelzi, hogy ott nincs rendben valami. Ami nagyobb nehézség, karmikus feladat attól pont ezekkel az érzésekkel akar távol tartani, voltképpen kettős ez az érzés. Egy, jelzi a nehézséget, a felvállalandó sorsfeladatot, ugyanakkor a kellemetlenség érzése azt is adja, hogy nem akarok foglalkozni vele, tetejébe gyakran társul ez egy bűntudat érzéssel, amely szintén a szaturnuszi őserőhöz tartozik.
Bár rengeteget lehetne még írni erről, az utolsó nagy része ennek a témának az idő. Ahogy a Jupiternél már szó volt, a tér a Jupiter és az idő a Szaturnusz. E kettő őserő nélkül nem lenne fizikai(anyagi) lét. Ezen két erő adja az élet mozgását, lendületét. A Szaturnusz az idő Ura. Az idő az egymásiutániságban gyökerezik. Láthatatlan, ám a tényszerűségét ily erőteljesen az anyagi világunkban észleljük. A tanulás is mindössze az időnek a sorrendiségén keresztül valósulhat meg. A tanulás, amely a szellemi fejlődést jelenti ezen őserőhöz köthető. Ismerjük a szaturnuszi ciklusokat is, amelyek körülbelül hét évnek felelnek meg.De az évszakok változása is ideköthető, ez a rendező elv, a sorrendiség. Nem összevissza következnek egymás után, hanem mindig ugyanabban a sorrendben.
