KÉPZELET
Nincsen két világ, csak egy, mely külső érzékelhető képességünk felé a változó tünemény-sort, belső felismerő képességünk felé az állandó lényeget mutatja.
Az időbeliben, változóban az érzékelés igazít el, az időtlenben, a változatlanban pedig a képzelet.
Aki elmerűl önmaga alap-rétegébe, a változatlanba: ezt akárhányszor is megismétli, a változatlant akármennyire is megismeri, mégsincs róla semmi érzékelése.
Amit ott megismer: nem tapasztalja, hanem képzeli; csakhogy a váltotaztlan lényeg éppúgy vezeti a képzeletet, mint a változó tünemény-sor az érzékelést.
Érzéki tapasztalat csak a változóról, szilárd tudás csak az állandóról lehetséges.
A lényegről nincs semmi érzéki tapasztalat, csak belső felismerésen alapuló tudás; a tüneményekről nincs semmi szilárd tudás, csak ideiglenes ismeret.
Weöres Sándor A teljesség felé
