bizony, a régi átok.
A gond mindössze csak annyi vele, hogy itt és most nem bírjuk el. Ez a test, ez az agy, szóval ez a létezési forma nem alkalmas rá.
De ezért írta István, hogy a halál után és én is, hogy ha ha már képes leszek rá.
NEM MOST! 🙂🙂🙂
De engem is megnyugtat a gondolat, hogy egyszer… majd… jó lesz megérteni MINDENT.
Öreg barátodnak “üzenem,” 🙂 hogy érdekes módon, amit elbír az ember, amit a helyén tud kezelni, arra már nem is vágyik. Ezt keverik össze a buddhizmus vágytalanságának tanításával. Nem vágytalannak kell lenni mindenáron, hanem meg kell élni minden vágyat, míg végül megértjük és a helyén tudjuk kezelni a vágyainkat - akkor pedig már nem is lesz rá szükségünk.
